,

A csend, mint teremtő közeg

Nő a természetben, ahogy a teremtő csendben befelé figyel és megnyugvást talál.

Néha a gondolataink úgy torlódnak össze, mintha egy szűk utcán próbálna egyszerre átpréselődni három busz és néhány tanácstalan autós, miközben a járókelők cikáznak köztük. Ilyenkor az ember már csak azt érzi, hogy semmi sem halad előre, csak nő a belső káosz. Ehhez elég egy érzelmileg bizonytalan élethelyzet, például egy olyan kapcsolat, ahol felmerül a kérdés: menjek vagy maradjak?

Anna – a cikkben futó példánk – pont ilyen szituációban találja magát. Nem tudja eldönteni, mi a következő lépés, tényleg összeillik-e még partnerével és ezt nem könnyíti meg, hogy tíz különböző ember tíz különböző tanácsot ad neki. Minél több a vélemény, annál nagyobb a zaj.

A csend ilyenkor óriási jelentőségű lenne. Ez adná azt a stabil pontot, ahol végre leáll a fejünkben a „külső véleménycsatorna”, és helyet kap az, amit eddig elnyomott a zsibongás: mit érzünk, mit szeretnénk és mi az, ami tényleg rólunk szól. A csendből indul a tisztánlátás, a jó döntés és minden olyan teremtő folyamat, ahol már nem a félelem vagy mások tanácsa diktál, hanem a saját irányunk.

Lehet, hogy Anna helyzete nem a te történeted, de ha időnként nálad is elszabadul a mentális forgalom, érdemes tovább olvasnod, mert ugyanazok a működések hatnak a te döntéseidre is.

1. A külső zaj

A legtöbb zűrzavar ott kezdődik, hogy amikor bizonytalanok vagyunk valamiben, meg akarjuk érteni, „mi a helyzet”. Ilyenkor jön a körbekérdezés. A barátoknak, a családnak, a kollégáknak, a fél világnak elmondjuk a történetet, ők pedig természetesen kifejtik a véleményüket. Mindenki mást, mert mindenki a saját tapasztalataiból indul ki. Ez az a külső zaj, ami szépen lassan elnyomja a saját gondolatainkat. Túl sok vélemény, túl sok tanács, túl sok értelmezés, és egy idő után már azt sem tudjuk, mi volt a kérdés, csak azt, hogy mindenki más szerint mit kellene tennünk.

Anna is ebbe csúszik bele, hiszen tanácstalan, döntésképtelen, hogy benne maradjon-e kapcsolatában, így kikéri mások véleményét. Az egyik ismerős szerint mennie kellene, a másik szerint maradnia, a harmadik szerint túl sokat ad bele, a negyedik szerint épp keveset. Ahány ember, annyi irányba húz. Anna egy idő után már nem azt figyeli, a hallottak milyen érzelmeket váltanak ki belőle, hanem azt próbálja kitalálni, kinek van igaza.

A figyelme teljesen kifelé fordul. Nem önmagára hallgat, hanem másokra. Érthető, hogy kapaszkodót keres, csak közben elveszíti a belső irányát. A barátok a saját múltjukat vetítik rá a helyzetre. A jószándék klassz, csak néha egészen másfelé visz, mint amerre valóban mennél.

Igazi döntést akkor tudunk hozni, ha szívünk és eszünk végre kézen fogva egy irányba halad. Amíg ezekben nincs rend, addig hiába próbálkozunk.

2. A stresszes idegrendszer csak reagál, nem dönt

Amikor milliónyi vélemény kering körülöttünk és bennünk, az idegrendszer egy idő után úgy érzi, hogy túl sok az impulzus. Ez a fajta mentális túlterhelés stresszt vált ki, amitől elmosódnak a részletek. Már nem látjuk tisztán a helyzetet, rendszerünk nem alkalmas valódi, hosszú távú döntések meghozatalára. Nézzük meg mélyebben, de egyszerűen a neurobiológiai okot.

A prefrontális kéreg – az a terület, amely a tervezésért, mérlegelésért és helyzetfelismerésért felel – tartós stressz hatására háttérbe húzódik. Az agy inkább a gyors, ösztönös válaszokra áll rá. Felerősödnek a béta agyhullámok, amelyek az éber, feszült, problémaközpontú állapotot eredményezik. Rövid távon segítenek a tűzoltásban, hosszabb távon viszont túlpörgetik a gondolkodást – agyalás lesz belőle –, és megjelenik a jól ismert kapkodó, széteső figyelem.

A félelem könnyen átveszi a főszerepet. Beszűkíti a terepet, felnagyítja a kockázatokat, a lehetőségeket pedig észre sem veszi. A belső monológ egyre inkább a legrosszabb forgatókönyveket ismételgeti. Nem véletlen, hogy sokszor pont akkor gyártjuk a legdrámaibb történeteket, amikor már amúgy is túlfeszített az idegrendszer. A döntéseink nem abból indulnak ki, hogy mit szeretnénk, hanem abból, hogy mitől félünk. A félelem viszont torzítja a valóságot, túlértékeli a kockázatot és alulértékeli az erőforrásokat.

A csend ebben a folyamatban olyan, mint egy fokozatos lassítás, fékezés. Az idegrendszer lejjebb kapcsol, átvált egy rendezettebb, befogadóbb állapotba, megjelennek az alfa agyhullámok, amelyek a nyugodtabb, összeszedettebb figyelemhez kapcsolódnak. Végre értelmesebben lehet gondolkodni, összefüggéseket felismerni és könnyebben rendezni azt, ami eddig teljesen kusza volt.

3. Hogyan érd el a csendet misztikumok nélkül?

A csend nem kopogtat be csak úgy, magától. Tenni kell érte, csökkenteni a stresszt okozó tényezőket, a túl sok ingert és visszahúzni a figyelmet magunkra.

  • A csend első lépcsője nem a befelé figyelés, hanem az, hogy csökkented a kívülről érkező ingereket. Pár óra is elég, amikor:
    • nem meséled el újabb embernek a történetedet,
    • nem keresel friss véleményt,
    • nem elemzed tovább a korábban hallottakat.

Ekkor az idegrendszer egyszerűen kevesebb információt kap, ami természetesen lejjebb viszi a zajszintet. Ez ez egy pihenő, semmi extra módszert nem igényel, maximum önfegyelmet.

  • A stressznek van egy felfutása és egy lecsengése. A csend akkor jöhet, amikor a test visszatér az eredeti ritmusába. A következőkkel segítheted:
    • egy lassabb séta,
    • egy arcmosás vagy zuhany,
    • pár perc csendes ülés, bambulás,
    • egy rutintevékenység, ami nem igényel gondolkodást (mosogatás, rendrakás).

Ezek a cselekvések segítik az átállást, a megnyugvást. Mivel fizikailag is helyet kell változtatnod, kikerülsz abból az energetikai térből, amiben pörögtél, tehát dupla haszon.

  • Amikor a külső ingerek csökkenek és a test is visszavesz a tempóból, a fej automatikusan próbál még a megszokott sebességen pörögni. Nem kell teljesen leállítani a gondolatokat – bár az lenne az igazi –, elég, ha csak nem eteted tovább őket. Jól működhet:
    • ha pár percre nem erőlteted, hogy csinálj valamit, hanem megállsz és csak bambulsz ki a fejedből,
    • fészkelődsz egyet a székben és a testtartásodra, az izmaidra helyezed a figyelmed,
    • kis ideig a légzésedre koncentrálsz.

A fentiekkel a gondolatok ritmusa magától lassul, talán egy pillanatra teljesen el is tűnik minden a fejedből.

Annának már zúg a bucija a sok tanácstól és ötlettől. Ám minél több véleményt hall, annál jobban összezavarodik, még erősebb a kétely, hogy kilépjen kapcsolatából, vagy benne maradjon. Tele lesz a hócipője, így csapot papot ott hagyva sétálni indul. Nagy bánatában mélyeket sóhajt a friss téli levegőn és meglepődve tapasztalja, hogy a fejében futó narrátor — az a kis belső rádió, ami eddig szünet nélkül nyomta a műsort — halkulni kezd. Anna hetek óta először érzi a megkönnyebbülést.

4. A csend megmutatja, mi számít igazán

A csend nem azért érdekes, mert nem beszélsz, hiszen a gondolatok elcsendesedéséről van szó. Visszaadja a józan eszed hiszen az idegrendszer végre nem ezerrel pörög, hanem átvált egy nyugodtabb üzemmódba. Megjelenik az, amire korábban nem volt kapacitásod: rálátsz arra, mi működik benned. Ez olyan, mintha a fejedben a sürgősségi helyett bekapcsolna a normál, rendszerező üzemmód: nem gyárt több drámai forgatókönyvet, csak elkezdi összerakni a képet.

4.1. A csendben végre magaddal kapcsolódsz

A túlpörgött állapot legnagyobb trükkje, hogy elhiteti velünk, hogy épp gondolkodunk, pedig valójában csak kattogunk. A csend első előnye, hogy ebből a kattogásból átlépsz valamibe, ami elmélkedésnek nevezhetünk. Ilyenkor jelenik meg az a fajta józan rálátás, ami nélkül semmilyen döntés nem lehet ésszerű.
A csend lehetővé teszi, hogy olyan kérdéseket tegyél fel, amelyek stressz alatt elérhetetlenek voltak. Például:

– Pontosan mi zavar ebben a helyzetben?
– Mi az, ami jól esne?
– Mire vágyom valójában?
– Milyen mondanivalója van a sztorinak?
– Mi az, hosszú távon elégedetté tesz, és mi az, ami már rövid távon is kiborít?

Ezek azok a kérdések, amelyek stressz alatt szinte soha nem jutnak felszínre, mert a felgyülemlett infókban eltévedtünk. A gondolatok abbahagyják a sprintet, és végre megjelenik a saját belső hangod, mert a rendszered már nyugodtabb.

4.2. A csendben tisztábban látsz

A csend másik fontos előnye, hogy nem csak önmagadat hallod tisztábban, hanem azt is érted, miért reagálsz úgy, ahogy. Mivel szinte minden kellemes és kellemetlen történetben egyéb szereplők is részt vesznek, a csendnek köszönhetően még jobban felismerheted önmagad.

A csend segít különválasztani:

– Mi az, ami tényleg zavar a másik viselkedésében, szóhasználatában.
– Mi az, amit a saját múltad, automatizmusod írt bele a helyzetbe.
– Miért érint meg valami túl erősen.
– Milyen dinamikában működsz vele: megnyugszol, feszültségbe kerülsz, visszahúzódsz vagy megnyílsz.

Amikor ez a különválasztás, elemzés megtörténik, akkor jön el a felismerés pillanata. Itt válik láthatóvá, hogy a helyzet mely része tartozik a valósághoz, és melyiket adtad hozzá te a saját szűrőiddel, szokásaiddal vagy túlgondolásaiddal és mások nézeteinek befogadásával. Ez a fajta tisztánlátás rengeteget ad: magadat ismered fel abban, ahogyan a másikra reagálsz, így érthetőbbé válik a saját automatikus és tudatos működésed is.

4.3. A csend érthetővé teszi a célt

Ha tisztábban látod, mi zajlik benned és mit váltanak ki belőled a többiek, akkor a csend harmadik előnye is megérkezik: összeáll az irány. Nem a döntés, nem a végső válasz, csak a belső irányvonal, ami eddig láthatatlan szellemeset játszott a zaj alatt.

A csendben olyan kérdéseket tegyél fel, amelyek a döntés alapját adják:

– Merre szeretnék menni ebből a helyzetből?
– Milyen életminőség támogatna?
– Mi az, amit szeretnék építeni, átélni?
– Mire vagyok nyitott, és mire nincs több energiám?
– Mi működne két hónap múlva is, és mi esne szét egy hét alatt?
– Mi az, amire szívből vágyom?

A cél a csendnek köszönhetően lesz elérhető. Végre kialakul, mi lenne számodra élhető és előremutató. A csend leteszi az alapot egy olyan döntéshez, ami nem félelemből, nem kényszerből és nem külső véleményekből születik, hanem abból a belső iránymutatásból, amit valóban fontosnak tartasz.

4.4. Annában összeáll a kép

Ahogy Anna séta közben a mély levegőktől megkönnyebbült, gondolatai lassultak, elmélkedni kezd. Három dolog áll rajzolódott ki benne:

  1. Túl régóta ő alkalmazkodik. A párja erősebb személyisége mellett sokszor érzi úgy, hogy háttérbe szorul. A „nem akarok konfliktust” működése már odáig jutott, hogy a saját vágyait sem meri kimondani.
  2. Kevés figyelmet kap. Nem rosszindulatból, egyszerűen a párja máshogy él. Más ritmus, más fókusz. Anna viszont kapcsolaton belül abból töltődik, ha jelenlétet, figyelmet kap és ennek most csupán a maradéka jut. Nem egy odadobott csontot akar, nem fél óra beszélgetést 2 naponta. Ettől többre vágyik.
  3. A különbségeiket túl sokáig romantizálta. A hobbik, célok, életvitel, tempó… mind más. Eddig a barátok tanácsai miatt (például: „ez csak átmeneti”, „minden kapcsolat ilyen”, „majd megváltozik”) félretolta a belső megérzéseit. Most végre nem söpri őket a szőnyeg alá.

Anna nem a párját látja rossznak, hanem a saját mintáit és vágyait engedi a felszínre. Hajlamos lemondani az álmairól, mert a külső ingerek mindig megbillentik az önbizalmát. Amikor nem érzi a  kölcsönösséget, elkezd szorongani. Ebben a dinamikában egyszerűen nem mer kibontakozni. Ráeszmél, hogy mennyire különbözőek a párjával. A csendben végre meghallja önmagát.

5. A csend és a mágia kapcsolata

A gondolataidból, érzelmeidből napközben is folyamatosan teremted a saját valóságodat. A csend azért fontos, mert visszavisz egy olyan idegrendszeri állapotba, ahol a figyelem végre összeszedett, a zaj megszűnik. Ilyenkor lehet pontosan megfogalmazni, milyen éltetet szeretnél élni, mi a vágy, az irány, mi lenne a következő lépés. A mágiát ehhez a letisztult ponthoz érdemes kapcsolni.

A figyelem mindig azt erősíti, amire irányul. Ha egész nap azon pörögsz, mitől félsz, mitől tartasz, mitől menekülnél, akkor ennek adsz energiát, hiába gyújtasz este egy gyertyát „valami jobbért”. Ha viszont a csendben sikerül áthangolni magad a vágyak és célok felé, már egészen más pályán mozogsz. A félelem ilyenkor továbbra is jelezhet, csak már nem ő vezet, hanem egy tudatosabban választott irány.

Amíg belül káosz van, a mágiát is erőltetnéd: próbálnád „megjavítani” azt, amiről még nem is döntöttél, hogy akarod-e egyáltalán. Rendezettebb állapotban viszont tisztábban látszik, mire mondasz igent és mire mondasz nemet.

A mágikus technikák segítenek az életed abban az irányba kormányozni, mely a legbelső vágyadhoz vezet. Felgyorsítják és könnyítik az utad, de a hétköznapokban neked is kell lépni, figyelni magadra és arra, hogy a zaj ne nyerjen újra teret.

Anna a kezdetben csak annyit érzett, hogy feszültség van a párkapcsolatában. Valami nem kerek. Szerencsére nem kezdte el ezerrel tolni a szerelmi kötést, bár megtehette volna. Elmesélte a helyzetét barátainak, megkérdezte, Ők mit gondoltak, mit tennének. A sok-sok bejövő input tette a dolgát, Anna feje társadalmi vitafórummá változott.

Úgy döntött, hogy az agyalás helyett inkább sétál egyet. Ahogy a gondolatai lassultak, ébredezni kezdett tudatossága. Kérdéseket tett fel önmagának, hogy tisztábban lássa a saját valóságát. Rájött, hogy először  önmagát kell rendbe tennie. Bevetheti a mágia technikáit, ám nem párkapcsolati szempontból. Növelheti önbizalmát, kialakíthatja belső stabilitását és tisztánlátását. Úgy döntött, egy jó nagy tisztító rituáléval kezd, aztán lépésenként építkezik, miközben alaposan átgondolja a párkapcsolati vágyait is. Kizárólag ez után jöhet a döntés, menjen, vagy maradjon.

6. Csend nélkül a mágia is káoszba fullad

A csend nem változtatja át az életedet egyetlen csapásra, de legalább kiveszi a kezedből a probléma lufiját, amit már elefánt méretűre fújtál. Ha befelé figyelsz és nem hagyod, hogy a külső körülmények eltérítsenek, kiderül, melyik gondolat volt pánik, melyik volt reflex, és melyik hordozott valódi igazságot. Amikor anélkül csapsz bele például a szerelmi mágiába, hogy tisztán látnád önmagad és társad a párkapcsolatban, nagy valószínűséggel csak erőltetsz egy vélt valóságot. A végén azt mondanád: „Én nem ezt a lovat akartam.” Azért fontos a csend a mágiában és a hétköznapokban is, hogy valódi vágyaid felszínre kerüljenek, amire már érdemes technikákat, szertartásokat használni, hogy megkönnyítsék, felgyorsítsák a megvalósulást. A Sorsfordító Varázslatok Tanfolyam épp ezért tartalmaz számos koncentrációs gyakorlatot is, mert ezek segítik az elcsendesedést, a fókuszál figyelmet és a célorientált mágikus munkát. Ha szeretnéd megtanulni a tudatos teremtés és ezt szívesen egészítenéd ki gyertyákkal, füstölőkkel és „varázslatos” dolgokkal, gyere el egy tanfolyamra.

Szeretettel:
Szuromi Éva

 

Ez is érdekelhet:

Rontáslevétel és tértisztítás füstölő köteggel, gyertyafénynél”

Rontáslevétel és tértisztítás az elengedéshez

Becsukott szemű nő égő gyertyával az erdőben, a csend és a mágia találkozására hangolódva.
,

A csend szerepe a mágikus munkában