,

Mi köze a belső átalakulásnak a lakásfelújításhoz?

Nő egy félkész, festés alatt álló szobában, pihenés közben átgondolja a felújítást.

Képzeld el, hogy először lépsz be a saját belső világodba. Valami békés, harmonikus, kifinomult térre számítasz, ahol minden letisztult, rendezett és a helyén van… ehelyett olyan látvány fogad, mintha egy félbehagyott felújítás közepébe érkeztél volna. A gondolataid szanaszét hevernek, mint a festékesdobozok, a vödrök és a szétdobált ecsetek, az érzelmeid pedig ott támaszkodnak a sarokban, karba tett kézzel, és kérdezgetik: „Meddig tart ez még?”

A belső átalakulás és újjászületés pontosan ilyen. Egyszerre lelkesítő és káoszos, inspiráló és kiszámíthatatlan. Vannak lendületes napok, akadnak katasztrófa hetek, és néha az újratervezés is becsúszik – legtöbbször pont akkor, amikor a legkevésbé számítanál rá. A folyamat első szakaszában több a kérdőjel, mint a válasz, mégis innen indul minden valódi lépés.

Ebben a cikkben végigmegyünk a belső átalakulás és újjászületés útján úgy, mintha egy lakásfelújítás lenne, hogy életszagúan tudd értelmezni, min mész keresztül. Hogy lásd, mire érdemes fókuszálni, hogyan érdemes hozzáállni, és miért érdemes örömmel figyelni a folyamat minden részét.

1. A felismerés

A belső átalakulás nem akkor kezdődik, amikor tudatos döntéssel előveszel egy önismereti könyvet, jelentkezel egy tanfolyamra vagy időpontot kérsz egy kezelésre. Sokkal korábban indul. Egész pontosan akkor, amikor egy helyzet annyira zavaróvá válik, hogy már nem tudod rábízni a „sorsra”, az idő múlására vagy a véletlenre.

Úgy jelenik meg, mint amikor egy nap ránézel a lakásodra, és azt gondolod: „Ez így már nem tetszik. Nem érzem itt igazán jól magam.” Nem omlik rád a plafon, nem potyog a vakolat – remélhetőleg –, csak egyszerűen ráeszmélsz, hogy ez a tér már nem tükrözi azt, aki ma vagy. Látod, hogy eljött az idő a változtatásra.

A belső világban pontosan ugyanígy zajlik. Egy újra és újra ismétlődő helyzet, egy visszatérő konfliktus vagy egy nehezen megfogható, mégis folyamatos feszültség jelzi, hogy a régi működésed nem hoz eredményt. Valami nem passzol, nincs rendben. Mintha a rendszered jelezné: „Figyelj, ezt már nem bírom, kell valami más, valami új.”

Ez a jelzés nem csak költői kép. A modern idegtudományban Karl Friston prediktív feldolgozási modellje pontosan leírja ezt a folyamatot. Az agyunk állandóan előrejelzéseket készít arról, hogyan működjön a világ, és amikor egy helyzet túl sokszor tér el attól, amit várunk, az agy automatikusan jelzi, hogy itt az ideje frissíteni a belső modellt. A felismerés tehát az a pillanat, amikor a saját rendszereink összehúzzák a szemöldöküket: „Oké, ez így már nem stimmel. Alakítsunk!”

Ez eredményezi a felújítás, átalakítás gondolatát. Még nem látod a tervet, még nem tudod, mit fogsz pontosan átalakítani, hogyan fogod kivitelezni, de már ott a döntés: úgy szeretnél tovább haladni, hogy közben jól érzed magad. Itt indulhat a saját fejlődésed.

2. A vágyott kép körvonala

A felismerés után nem ugrasz neki rögtön kalapáccsal a falnak és kezdesz szétrombolni mindent. A belső átalakulás sem így működik. Már tudod, mit nem akarsz, így megjelenik egy halvány, de vonzó elképzelés arról, hová szeretnél eljutni, milyenné szeretnél válni, hogyan szeretnél élni. Előbújik egy vágy, egy érzés arról, milyen lenne egy könnyedebb működés, tisztább gondolatokkal és rendezettebb belső térrel. Érintheti a párkapcsolatot, az emberi kapcsolatokat, a munkahelyet, az anyagiakat. Igazából bármit, ami már annyira nyomaszt, hogy keresgélni kezded, hogyan lehetne jobb és még jobb.

Pont úgy, ahogy egy felújítás előtt elképzeled a színes falakat, az új burkolatot a padlón, a kényelmesebb bútorokat, azt, milyen jó lesz olyan térben élni, ami igazán otthonos és meghitt. Nem tudod még tűpontosan, hogy milyen tapéta lesz, melyik falat fogod megmozgatni, vagy mi kerül elő a burkolat alól. Mégis ott a kép, ami mozgásban tart.

A belső folyamat ugyanígy rajzolja ki saját változási vonalát. Egyre tisztábban látod, mit szeretnél megtapasztalni. Milyen érzés lenne könnyeden, máshogy reagálni, felszabadultabban, boldogan… Ez a vágyott állapot nem csak részleteket sorol, hanem egy minőséget hív elő. Egy belső atmoszférát, amelyhez igazítani kezded a figyelmed.

Ahogy erősödik benned a kép, egy ponton kíváncsi leszel arra is, hogy mi az, ami mögötte megbújik. Nem lelkizésből, nem a múltban kutakodva, hanem azért, mert érzed: érdemes ránézni, mi az alap, amin építkezel. Ilyenkor kezded el óvatosan „megkocogtatni” a belső falakat. Vajon mi miért történt, miért pont így élted eddig az életed? Hogyan jutottál el idáig? Melyik az a rész, ami igazán nyomasztó? A belső hálószobád, ahová az összes ruha csak be van dobálva? Vagyis a párkapcsolat, ahol csak gyűjtitek a sérelmeket, de sosem ültök le beszélgetni, hogy hol is tartotok… A könyvespolc, amiről évek óta nem pakoltál le? Tehát a munkahely, ahol már bepókhálósodtál? Van aki nem boncolgatja a miérteket, hanem fejest ugrik abba, hogyan lehetne változtatni. Most állj meg egy kicsit és gondold végig, melyik az az életterületed, ami nem stimmel? Milyen lenne felújítás után?

Ne rombolj, csak nézd meg, melyik részen érdemes munkálkodni. A folyamat így finoman átválthat gondolkodásból cselekvésbe, és ez az első valódi lépés a belső átalakulás következő szakasza felé.

3. A bontás

A felújítás következő része az, amikor nekilátsz lebontani a szükséges részeket. Leszeded a tapétát és kiderül, hogy hopika, egy nem várt enyves festékréteg van alatta. Megkapargatod a felszínt és nini, előbukkan egy elfeledett szín vagy egy apró hiba, amiről már rég megfeledkeztél. A falak néha meglepően őszinték: megmutatják, mi mindent hordoznak hosszú évek óta. Valahol sejteted, ám most tudsz vele mit kezdeni.

A belső világban is így van, amikor elkezdesz foglalkozni magaddal. Ahogy tanulsz, gyakorlod a jelenlétet, eljársz egy tanfolyamra vagy egyszerűen csak tisztábban figyeled a saját működésed, sorra jelennek meg azok a belső rétegek, amelyek eddig elbújtak a mindennapok rutinja alatt. Megérkeznek az első AHA-pillanatok: egy helyzet egyszer csak más megvilágítást kap, végre összeáll egy régi történet, amit eddig nem tudtál megfogni. Jujjj, kidugja a fejét egy régi félelem. Esetleg egy olyan érzés, amit évekkel ezelőtt egyszerűen a szőnyeg alá söpörtél, mert akkor nem volt módszered a feldolgozásra. A negatívumok rémisztőnek tűnhetnek, pedig természetesek.

Miért? Mert ilyen a lakásfelújítás is, ha tényleg mélyre mész és igazi átalakítást akarsz, nem csak egy tisztasági festést. Előkerül minden, ami eddig takarásban volt. A felújításkor, ha enyves festékréteg bukkan fel, ijedtedben nem kezded el visszaragasztgatni a lekapart tapétát. Leülsz és az új infó alapján újratervezel, hogy tényleg klassz lakásod legyen. Hupsz, lehet, hogy némely munkálathoz szakit kell hívnod, vagy megkérned valakit, tanítsa meg az adott lépést, mert ehhez – még – nem értesz.

Ezt a fázist szokták hasonlítani a hagyma rétegeihez. Ahogy húzogatod lefelé a rétegeket, egyre mélyebb dolgok kerülnek elő, mondhatjuk úgy, rejtett személyiségrészek. Nézzük egy példát. Rajtakapod magad, hogy a munkahelyen nagyon ingerült vagy és hirtelen felkapod a vizet, amikor Rozika megszólal. Számodra az egész szitu már nagyon zavaró, mert 1-1 vita, veszekedés után még 3 nap múlva is feszült vagy. (Még csak a felismerésnél tartunk, jöhet a vágyott kép.) Szeretnél érdemi beszélgetéseket folytatni, nyugodtan, higgadtan, ahol mindketten megértitek egymást. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy lásd önmagad, vagyis elkezd visszabonatni, miért is okoz benned Rozika feszültséget. Eszedbe jut egy régi tanárod, akit Rozikának hívtak és nagyon nem voltál neki szimpatikus. Hupsz, ennek a hagymahéjnak köszönhetően párhuzamot tudsz vonni a két személy viselkedése között, vagyis már van egy másféle rálátásod. Jön egy következő hagymahéj, ahogy végiggondolod az életed főbb állomásait és ráeszmélsz, hogy régi és új Rozika is rád akarta erőltetni a saját elképzeléseit, Te viszont nem tudsz jól kiállni önmagadért. Nahát! Még egy réteg lekerült…

A folyamat legtöbbször hullámzó. Egy-egy oldás után megkönnyebbülsz, aztán egyszer csak feltárul egy újabb réteg, ami lehet, hogy a kezdetben lenyom, de kis idő múlva felemel. A fejlődés ritmusa ilyen: ahogy ügyesedsz, egyre többet tanulsz, gyakorolsz, úgy kerülsz közelebb a belső „enyves festékhez” is, ahhoz a réteghez, amihez már más módszerek, más hozzáállás, másfajta jelenlét kell. A megtett lépések – amikor haladásban maradsz és nem temetkezel a szomorúságba és önsajnálatba – úton tartanak, építenek és szépítenek. Erről később olvashatsz bővebben.

David Bohm kvantumfizikus gondolata itt válik különösen beszédesé. Szerinte minden jelenség mélyebb rendet követ, még akkor is, ha kívülről zűrzavarosnak tűnik. Bohm ezt nevezte implicit rendnek: egy olyan rejtett, belső struktúrának, amely pontosan tudja, milyen mintázatok tartoznak össze és hogyan rendeződjenek át. A felszínen úgy láthatod, mintha szétesne valami, valójában átalakul, újrastrukturálódik.

A belső átalakulás is így működik. A felismerések, az újabb megoldandó helyzetek a saját tempódban érkeznek. Nem véletlenszerűek, hanem pontosan időzítettek. Ahogy fejlődsz, úgy nyílnak meg a mélyebb rétegek, amelyekhez már másfajta önismereti eszközökre vagy nagyobb érettségre, tudatosságra van szükség. Egyre könnyebben, gyorsabban tudod kezelni azokat a részeket is, amelyekhez korábban még kevés volt az eszköztárad. A folyamat lépésről lépésre mutatja meg, hol érdemes dolgoznod.

A bontás szakasza igazán izgalmas. Nem a hibákról szól, hanem a feltárásról. Arról, hogy meglásd a belső szerkezetedet: hogyan épültek egymásra a történeteid, milyen rétegek alkotják a reakcióidat, és mely helyeken érdemes formálni a működésedet. De figyelj! Ha csak a bontással foglalkozol, könyökig turkálsz a múltban, elveszik a cél, a vágyott én, a vágyott élet képe. A főfalból nem célszerű kiverni a téglákat, mert a fejedre dől az egész ház. Felújítunk, átalakítunk nem pedig romba dőltjük a teljes életet.

4. A tervezés, ami nem történhet önmagában

A bontás közben körvonalazódik benned az új. A felismerések és AHA-pillanatok nemcsak feltárnak, hanem irányba is állítanak. Minden réteg, amire rálátsz, hozzátesz valamit ahhoz, ahogyan a vágyott életedet elképzeled. A tervezés nem egy külön fázis, folyamatosan csiszolást igényel.

Ahogy beljebb haladsz a saját folyamatodban, jó, ha a gondolatod már nem csak a régi minták, sebek, traumák körül kering, hanem azon is, milyen lesz az a verziód, aki tisztábban lát és kevesebb terhet cipel. Vagy épp már nem cipel semmit… A jövő képe elkezd húzni, és ahogy formálódik benned a minősége – békésebb napok, tisztább határok, könnyedebb lét –, egyre inkább érzed, miért éri meg benne maradni a folyamatban. Ha csak a múlttal foglalkozol, elfáradsz, feladod. Ezért rekednek meg, állnak meg sokan a spirituális úton. Elfeledkeznek a célról, a tervük hiányos, a bontás romhalmazán csücsülnek.

Tehát a figyelmed ne csak a törmelék kupacaira tedd, hanem arra az érzésre, amit akkor érzel majd, mikor az új térben élsz. Ilyenkor válik igazán láthatóvá, hogy miért érdemes haladni és itt tudsz örömöt is csempészni az egészbe. A célra hangolódás a belső folyamat egyik legerősebb erőforrása. Így válik a nehézség lelkesítővé. De jó lesz, ha … Most megint állj meg és egészítsd ki a végét. Mikre vágysz? Fogalmazz jelen időbe, mintha már meglenne, hiszen egy lakásfelújítás tervét is úgy veted papírra, mintha már kész lenne. Az áhított jövőbeli képet rajzolod a jelenbe(n).

5. Építés és kivitelezés

Remélem már beindult a fantáziád és sejted, hogy az építés és kivitelezés is elkezdődik a bontással. Hogy mi? Az meg hogy lehet? Hááát, a bontáshoz is be kell szerezned eszközöket, anyagokat amivel el tudod végezni a munkálatot. Lehet, hogy még a használatukat is el kell sajátítanod, tehát tanulsz, főleg, ha életed első igazán mélyre menő átalakítását végzed. Ezeket lehet hasonlítani mondjuk az első cikkekhez vagy könyvekhez, amik a spirituális útra tesznek, az önfelfedezés felé terelnek. Ez már az építkezés. Gondoltál rá ebből a szempontból?

Azt hisszük, csak az az építés, amikor a gondolataink, döntéseink, gyakorlataink elkezdik „kifesteni” és „beburkolni” a belső világunkat. Pedig itt már javában benne vagyunk. Az elején veszel egy gőzölős tapétaleszedő gépet, de videót nézel arról, hogyan kell használni. Itt még nem is bontasz, de az új tudás épít, hogy bontani tudj. Remélem tudsz követni. Vagy amikor megveszed a glettet, az új csempét, a festéket és ismét videókat nézel, cikkeket olvasol, hogy mit is kezdj velük. Szintén új tudásra teszel szert. A kérdés az, tényleg a helyére kerül-e az építőanyag, vagy csak ott hever, mint egy elfeledett könyv a polcon, vagy egy félbehagyott online tanfolyam. Beépíted-e az életedbe egy könyv klassz sorait, egy tanfolyamon tanult technikát, vagy csak beszélsz róla büszkén, hogy ezt is és azt is tudod, de nem változol.

Szóval a belső átalakulásban ez az építés és kivitelezés lényege: az új működés nem egy nagy ugrással jelenik meg, hanem következetes lépésekkel. Kezdetben egy helyzetben kicsit másképp reagálsz. Egy beszélgetésben tisztábban jelölöd ki a határaidat. Egy döntésnél kevésbé vagy bizonytalan. Rozika nyakának nem ugrasz neki azonnal, előtte veszel 3 mély levegőt és csak utána harapod meg. A finom változások olyanok, mint amikor a fal friss festéket kap. Még szárad, még alakul, de már érzed az új tér hangulatát. A Rozika szitun is csiszolgatni kell még.

Ahogy haladsz, egyre több helyzetben mered élni önmagad. Hamarabb megérzed, hogy mi lenne számodra méltó. Egy konfliktus során időben visszatalálsz a nyugalomhoz vagy épp előhúzod a humort, így nem alakul már veszekedéssé. Az egyre nagyobb stabilitásod a csempe fugázásához hasonlít, amikor kitöltöd a hézagokat, vagy még egy festékréteget húzol a falra, hogy tökéletes legyen a végeredmény.

Megfigyelted már, hogy az „Univerzum boltban” minden készen vár? Mint amikor bemész egy valódi, fizikai boltba, és a polcon sorakoznak a csempék, a padlóburkolatok, a festékek , a tapéták stb. Ott vannak, nem neked kell legyártani őket a konyhaasztalon, csak kiválasztod a polcról azt, ami a te otthonodhoz illik, az ízlésednek és elképzelésednek megfelelő. Persze, hogy a belső átalakulásban is így értelmezhető. A megoldási mintáid, a gyógyulási képességed, a „hogyan tovább” képessége, válaszai már készen vannak benned. Erre szokták mondani, hogy halgass a szívedre, vagy figyeld a lelked hangját… A könyvek, tanfolyamok, beszélgetések olyanok, mint egy segítőkész eladó, aki csak annyit mond: „Nézd, szerintem ez az a csempe, amit valójában szeretnél.” Nem tesz hozzá semmit, csak segít meglátni, rámutatni arra a polcra, ahol régóta ott áll az, amit keresel.

6. A megérkezés, az új tér élvezete

A belső falak már színesek, a csempe fent van, a padló tiszta, a szerszámokat, maradékot, kellékeket elpakoltad, a szükségtelen dolgokat kidobtad vagy elajándékoztad. Belépsz ebbe a térbe, és azt érzed: „Na, ez az. Ez klassz, itt már jól érzem magam.” Ez az a pillanat, amikor végre nem szégyenlősen csukod be magad mögött az ajtót, hanem körbenézel és elégedetten bólogatsz: „Oké, itt már vállalom a saját jelenlétemet”.

Az új működésed még friss, még szárad, itt-ott apró javításra szorul, ám alapjaiban rendben van. A tér igazán élhető. Ám még nincs benne kanapé, nincs puha takaró, nincs egy meleg fényű lámpa. Ott áll előtted egy tiszta, új, lehetőségekkel teli lakás, ahol végre megérezheted, milyen lesz majd igazán otthon lenni önmagadban. Élvezd! Ünnepeld önmagad úgy, ahogy jól esik. Hmmm… ezt az össze apró kis átalakulásra értem. Nem csak a megérkezésre, mert kínlódva és szenvedve hogyan várod a jót, az örömöt, a boldogságot? Minden megtett lépés után legyen jutalomfalatod.

A belső világod alakításában az új tér teljes élvezetének fázisa ritka kincs. Ez kinek hosszabb, kinek rövidebb idő. Átéled a nyugalmat, a könnyedséget a szabadságot, ami abból fakad, hogy helyén érzed magad. Innen tudsz igazán kibontakozni és még tovább fejlődni, haladni. Tehát nem ez a végállomás! Időnként behozol valami újat: egy szokást, egy felismerést, egy gondolatot, mint amikor veszel egy növényt, egy új kanapét, vagy lecseréled a függönyt, mert már másra vágysz. Néha pedig elég csak arrébb tolni valamit, hogy jobban illeszkedjen hozzád. Nézzük kicsit másképp: mint amikor először alszol az új lakásban. Még dobozokból élsz, az izzó még vezetéken lóg, csillár sehol, mégis minden porcikád élvezi, hogy ez már a saját tered.

A belső átalakulás és újjászületés nem arról szól, hogy egyszer végre elkészülsz önmagaddal, és soha többé nem lesznek megoldandó helyzetek, kihívások. Sokkal inkább arról, hogy legyen egy olyan belső „lakásod”, egy belső biztonságod és bizonyosságod, ahová mindig jó visszatérni, akármit is hoz éppen az élet. A bontás, a tervezés, az építés és a megérkezés mind része ennek és minden újabb körrel egy kicsit otthonosabbá válik az a hely, amit úgy hívsz: ÉN.

Emlékszel még Rozikára? Nézzük, hogy alakul a viszony. Mivel rájöttél, hogy szóban nem megy a kommunikáció, változtattál és emailekben tárod elé álláspontod és elképzeléseid. Így sokkal higgadtabban leveleztek. El merted neki mondani, hogy téged zavar a kialakult helyzetetek és megismernéd Őt, hogy jobban értsd. Egy közös ebéd alkalmával kiderült, hogy épp fenekestől megváltozik az élete, kilép elnyomó házasságából. Tanulgatja, hogyan kell kiállni önmagért, de belátja, hogy néha még drasztikusan viselkedik. Hohóóó! Még a végén legjobb barik lesztek. Felismered benne önmagad, vagyis belenézel a tükörbe és szép apránként minden a helyére kerül. Már nem csak Rozikára mosolyogsz összeértően, hanem saját magadra is: „aha, szóval ide vezetett az egész belső felújítás, a valódi önmagamhoz.”

7. Mit tegyél most

Nézz körül a saját belső „lakásodban”. Melyik életterületed melyik helyiség lenne? Hol mi zajlik? Kezeld szimbolikusan. 

A hálószoba az a rész, ahol könnyen álomvilágba ringatod magad, rózsaszín köddel burkolod a kellemetlenségeket, és még a legkínosabb helyzetekre is csillámpónikat meg szivárványt ragasztasz, csak hogy ne kelljen a szembenézni a valósággal. Tehát a hálószobában lakik mindaz, amit kiszínezel, mert úgy kevésbé fáj. A kamra azoknak a helyzeteknek a tere, amelyeket eldugdosol magad elől: betolod őket a sötétebb polcokra, becsukod az ajtót, mintha egyszerűen eltűntek volna. Szóval a kamra az az óriási szőnyeg, ami alá mindent besöpörsz és tudomást sem veszel róluk. Ide kerülnek azok a dolgok, amiket el akarsz felejteni, ahelyett, hogy feldolgoznád. A konyha lehet a működő terep, hiszen innen kapod az energiát táplálék formájában. A konyhába költöztetheted azokat a helyzeteket, ahol pörögsz, energiát teremtesz, jól működsz, amikkel elégedett vagy. A dolgozószoba az a hely, ahol épp munkálkodsz magadon – tervek, ötletek, félkész felismerések mindenhol. Ám hányszor ülsz le ebben a szobában? Mennyire vagy hajlamos elhanyagolni és félbe hagyni a terveket? Jöhet a nappali? Ez lehet az életed élvezetes része, a kikapcsolódás tere, ahol lehuppansz, töltekezel és egyszerűen csak jól érzed magad. Vannak ilyen elfoglaltságaid? Fordítasz kellő időt a lazulásra és semmit tevésre is? Hmmm… mi van a klotyóval? Nehogy kihagyd! A legjobb barátunk. A hely, ahol tényleg lemegy minden szar – de csak akkor, ha lehúzod. Ha meg hagyod ott lebegni, akkor bizony visszaszivárog, büdösít, jelez. A klotyó a te érzelmi levezető rendszered lehet.

Mindenkinek más a szimbólumrendszere, fedezd fel a sajátod. Ha megvan, nézz körül a fizikai térben is, a valódi lakásodban. Hol milyen állapotok uralkodnak? Ha nagy a rumli, vajon milyen vagy belül? Ha túlzott pedánsságra törekedsz, vajon miért? Tudod, szokták azt mondani, hogy ami kint, az bent.

Nos, ha összegezted a helyzeteket kívül-belül, melyik helység szorul felújításra? A háló, ahol már évek óta ugyanaz a párna sírja vissza a régi sztorikat? A kamra, ahol a félretolt ügyek úgy tornyosulnak, hogy már az ajtót sem mered kinyitni? Vagy a dolgozószoba, ahol félbehagyott terveid már vastag pókháló alatt hevernek? Esetleg a nappali, aminek az ajtaján már évek óta nem léptél be, mert nincs időd kikapcsolódni?

Tedd fel magadnak a kérdést: melyik helyiségben lenne a legnagyobb könnyebbség már egyetlen apró átalakítástól is? Hol lenne elég egy polcot áttörölni, egy lámpát felkapcsolni, egy dobozt kiszelektálni? A változás gyakran nem a fal kibontásával indul, hanem egyetlen mozdulattal – azzal a bizonyos „jó, ezt most átrakom ide, mert így jobb lesz” döntéssel.

Fogj egy papírt, rajzolj le egy egyszerű alaprajzot. Írd be a helyiségekbe az összes kapcsolódó gondolatod. Ne agyald túl, csak jelöld meg azt az egyet, ami most a leginkább megérint. Ott kezdj. Ott bonts, tervezz, építs. Ott lélegezz nagyobbat.

A belső felújítás nem olyan projekt, amit leadsz a tervező-kivitelezőnek és csak a kész végeredményt nézed meg. Ez az otthonod. Te élsz benne. És bármelyik helyiséggel kezdesz is, az egész lakás érzi majd a változást. Persze kérhetsz segítséget, ám egyetlen kivitelezés sem megvalósítható úgy, hogy neked nincs semmilyen elképzelésed, hanem mástól várod, hogy majd megmondja, mi a jó neked. Az nem a tiéd lesz, az az övé.

Tehát menj és rajzolj, írj, ötletelj, gondolkodj!

Szeretettel:
Szuromi Éva

 

Ez is érdekelhet:

Rontáslevétel és tértisztítás füstölő köteggel, gyertyafénynél”

Rontáslevétel és tértisztítás az elengedéshez

Becsukott szemű nő égő gyertyával az erdőben, a csend és a mágia találkozására hangolódva.
,

A csend szerepe a mágikus munkában