Közelednek az Ünnepeknek, és ilyenkor mindenki hozza a saját kis karácsonyi stílusát. Van, aki fejvesztve rohan a boltok között, mintha akciófilmben lenne. Ott vannak a babaházzal és kisautóval hadakozó hősök, akiknek a játékosztály a vadon. Ne feledkezzünk meg a konyhatündérekről, akik roskadásig tömik a karácsonyi asztalt, ám a tányéroknak már nem marad hely. Más hetekkel előre kipipál mindent és elégedetten kortyolgatja a forralt bort. Persze ott a jól ismert karácsonyi logisztika: ki jön, ki megy, ki hol alszik és mikor kerül sor arra az apró programra, amit úgy hívunk, hogy magad.

Miközben mindenki a saját kis ünnepi túlélőtúráját futja – ki a bevásárlókocsi felett vív hősies csatát, ki a bejglivel köt életre szóló barátságot –, könnyű elfelejteni, hogy az ünnep tulajdonképpen egy sokkal csendesebb dologról is szól. Arról a pillanatról, amikor leülsz, kifújod magad és végre elmélkedsz a Karácsony lényegén. Hát nézzük mi is ez.

Olvass tovább

Ismét egy olyan üzenetet hoztam neked, mely Tom Peter Rietdorf jóvoltából juthat el hozzánk. Rendkívüli mondanivalót közvetít, melyet döbben néma csendben olvastam. Már az első mondat arról szól, hogy igenis teremtő lények vagyunk, bennünk lakozik minden, ami a „csodákhoz”, a varázslatos élet kialakításához szükséges. Hiszek egy nagyobb, összetartó, segítő erőben, amit Én Univerzumnak nevezek. Mások Istennek, vagy Buddhának hívják. A fontossága nem a megnevezésnek van, hanem annak, hogy kaphatunk onnan „fentről” üzeneteket, figyelmeztetéseket, jó tanácsokat. Az pedig, hogy a következő sorokat hogyan értelmezed, a beállítottságodon múlik, a hit- és hiedelemrendszereden.

Következzen hát, hogy mit is kaptam egy levélben, amit mindenképp meg szeretnék veled is osztani!

Olvass tovább