Az emlékek szerkesztése a vágószobában

Zöld inges férfi a homlokát fogja, miközben három filmtekercs „folyik ki” a fejéből, az emlékek újrajátszását és átírását jelképezve.

Az életedben akad pár emlék, amelyik úgy viselkedik, mint egy végtelenített mozi: újra előkerülnek, amikor zuhanyzol, vezetsz vagy épp lefekvéskor, hogy véletlenül se tudj elaludni. Régi beszólások, szakítások, családi viták, munkahelyi bakik, amiktől úgy összeszorul a gyomrod, mintha épp most történne az egész. Sóvárgás? Sírás? A múlt ilyenkor leszögez egy szerepbe, ahelyett hogy segítené a felismerést, támogatná a fejlődést és irányt mutatna, hogy legközelebb máshogy reagálj, szabadabban dönts.

Tudtad, hogy a belső Disney+ több kategóriában engedi lejátszani ugyanazt a filmet? Válthatsz szappanoperáról dokumentumra. Lepörgetheted ugyanazzal a hozzáállással, sopánkodva, nyalogatva a sebeid, vagy elemző nézőpontból, ahol meglátod a részleteket, amik eddig elkerülték a figyelmed  és új összefüggéseket fedezel fel.

Ez a cikk abban segít, hogy átlásd, mi zajlik ilyenkor az agyadban: hogyan kerül „szerkeszthető” állapotba egy emlék, miként kaphat új jelentést egy régi történet, és hogyan fordulhat át a bénító rágódás elengedéssé.

Az emlék filmje képlékeny

A hosszú távú emlékek videótára az idegsejtek hálózatában lakik. Amikor valamire visszagondolsz, bizonyos sejtek együtt aktiválódnak, előhozva a képeket, hangokat, a hozzá tartozó érzelmekkel és testi tünetekkel együtt. Választhatod a folyamatos, végtelenített lejátszást. A történet változatlanul újra és újra ugyanúgy lepörög. Ez a verzió ugye semmire nem jó, ismét felbosszantod magad vagy szomorkodsz stb.

Arra kevesen figyelnek, hogy amikor egy jelenetet felidézünk, az emlék átmenetileg „képlékeny” állapotba kerül és felülírható. Nézzük az emlék eltárolási folyamatának 3 lépését érthetően, mert izgis. Ha leesik a lényege, a régi rossz érzéseket felhozó történeten változtatni tudsz.

A memória-konszolidáció az, amikor az emléket az agy beírja a hosszútávú memóriába. Ez már több sztoriddal megtörtént a múltban. A reaktiváció, amikor az emléket felidézed, előhozod. A memória-rekonszolidáció (mond ki gyorsan háromszor) pedig az a folyamat, amikor az emléket újra rögzíted. Ennél a pontnál van lehetőség a tudatos formálásra, módosításra, frissítésre. (Oké, ez le van egyszerűsítve a lényegre, szakmailag nem tűpontos.)

Extra traumatikus helyzetekben – pl. szexuális bántalmazás – jó, ha van melletted egy hozzáértő „kísérő”, ám gondolj csak bele, hogy mennyi szitut húzol elő újra és újra, ami rossz szájízt okoz. Ezekkel foglalkozunk hamarosan, de előtte nézzünk még pár dolgot.

Használjunk egy még egyszerűbb példát a folyamat megértéséhez. Az agyad úgy működik, mint eg számítógép. Készítesz egy videót és elmented, ám később ezt nem csak megnyitni és lejátszani tudod. Szerkesztő programok is a rendelkezésedre állnak, átírhatod, felülírhatod és az új verziót mentheted. Ezt persze egy emlékkel nem elég egy alkalommal elvégezni, sőt, a legnagyobb a kérdés, hogy oké, de mit írjak át, hogyan? Következik egy bővebb magyarázat először lépésekhez.

A régi videó új felirattal

1. lépés

Szándékosan idézz fel egy régi jelenetet. Az első feladat az, hogy te maradj a néző, ne a főszereplő. Vagyis miközben az emélk fut magadat figyeled. Mikor akar beszippantani a megszokott indulat? Mikor indulna az ítélkezés, hibáztatás? Milyen automatizmusok kapcsolnának be és indítanának el újra a lejtőn? Mit veszel észre, ami fölött eddig elsiklottál? Az a cél, hogy semleges üzemmódban tartsd a figyelmed. Látod a képeket, hallod a mondatokat és tudod, hogy ez egy felidézett jelenet, nem egy most zajló szitu.

2. lépés

Ha ez megvan, jöhet a mélyebb megfigyelés. Mi is történt valójában, mi volt a tény és mi volt a régi magyarázatod hozzá. Kezdd el keresni a felszín alatti üzeneteket. Mire akart figyelmeztetni? Mit akartál igazából, mitől féltél, milyen igényed volt, amit akkor nem tudtál kimondani? Hol, mitől csúszott el a kommunikáció? Mi húzott fel és miért? Figyelj, hogy ne a régi monológokat told tovább!

Amikor a kíváncsi kisgyereket hozod elő magadból, kérdéseket teszel fel és ítélkezés-mentes állapotra törekszel, már megjelenhetnek új információk, kialakulhat egy új nézőpont, felismerések érkezhetnek. Más, hasonló helyzetek is beugorhatnak, így összefüggésekre is rálelhetsz. Ezek alapján az infók alapján már fogod tudni módosítani a sztorihoz való hozzáállásod. Ám van még valami a régi-régi történetekkel.

Lehet, hogy sok idő telt el egy kellemetlen élmény óta. Talán már egy csomót változott a gondolkodásmódod. Esetleg van egy rakat ismereted a vonzás törvényéről, a tudatos teremtésről, a valóság létrehozásáról. Lehet, hogy ma már mást gondolsz felelősségről, határokról, kapcsolódásról, vagy egyszerűen van egy mondat, amit akkor nem tudtál volna kimondani, most viszont igen. Ezek alapján is nézd végig a régi sztorit. Előfordulhat, hogy felismersz benne olyan részeket, amiket a mostani éned már máshogy csinál. Mit akart neked üzenni a sztori, hogy rátegyen arra az útra, amin most jársz?

3. lépés

A történet ettől nem tűnik el. A múlt emléke mindig megmarad. A helyszín, a mondatok, a szereplők is ugyanazok, ám már máshogy értékelsz. A hozzáállásod változik meg a felismeréseiden át. Amikor rájössz, hogy mi volt a valódi mondanivaló, mi volt a tét, miben kell változtatnod, fejlődnöd stb. onnantól ugyanaz a jelenet már nem tud ugyanúgy hatni rád. Ezzel történik meg az átírás, felülírás.

Nem elég egy szerkesztés. Van, hogy lassabban, ejtőernyővel érkezik a történet értelme, így többször kell elővenned a filmet. Akad olyan, hogy hiába van meg a lényeg, a rossz szájíz nem akar szűnni. Ekkor is vedd elő párszor és emlékeztesd magad arra, amire ráeszméltél. Időnként igazán nagy AHA-élményekben lehet részed – amikor úgymond óriás tanulságot, mondanivalót találsz. Ezek hajlamosak szublimálni az éterben, így javaslom, hogy írd le, akkor és ott, mikor átéled. Ezek azonnal más megvilágításba helyezik a sztori nagy részét, ám ilyenkor is érdemes még a régi filmmel foglalkozni, mert akadhat még benne apróság, ami jó, ha megértesz.

 

Ha legközelebb magától beindul a lejátszás, ne nézd végig automatikusan. Állítsd meg fejben, és vedd elő a 3 lépést: néző mód, üzenet-keresés, újrajátszás az új felirattal. Még a végén kialakul benned, hogy „Húúú, köszi, hogy akkora tuskó voltál, hogy széket lehetett belőled faragni. Végre látom, hogy …”

Sokkal könnyebb konkrét példákon át a felfedező út, így vegyünk hármat.

Három jelenet a vágóasztalon

1. A munkahelyi Rózsi mozi

Hétfő reggel munkába menet már fut a belső film. Bosszankodsz Rózsika miatt, mert mindent neked kell megoldani helyette. Megőrjít, hogy milyen lassú. Beugrik, hogy jövő héten szabin leszel és ohh, a főni megint téged fog zaklatni, ha valami baj lesz, hiszen mindig téged hív, ha Rózsika valamit nem tud időben megoldani. (Húú, már a múlt tapasztalataiból előre is vetíted a negatív jövőt…) Na jó, ebből elég, nem mehet így tovább!

Kavargatod a reggeli kávéd és közben azon gondolkodsz, hogy a szöszbe keveredtél ebbe bele? Úgy döntesz, most alaposan végignézed az egész történetet, higgadtan. (A csend fontosságáról és eléréséről itt olvashatsz.) Hopika! Rózsika feladatai nem a te munkakörödbe tartoznak. Ohhh, ő sosem kért segítséget, azt meg főleg nem, hogy te old meg helyette a dolgokat. Nahát! „Szeretem a gyorsan kipipált feladatokat és haladni a melóval, ezért idegesít, hogy Rózsi annyira lassú. Hmmm… a saját dolgaim nem készülnek el időben, közben meg Rózsira mutogatok. Mivel én dolgozom helyette, a nélkülözhetetlenné tettem magam, így a főni szabi alatt is engem hív. Neki mindig elérhető vagyok. Határokat kell állítanom, ilyenkor nincs munkahelyi telefon …” Juuujjj, beugrik, hogy otthon is hasonló a helyzet. Te pörögsz és inkább gyorsan megfordulsz a szeméttel, meg el is mosogatsz, mielőtt a gyerek kitápászkodna a fotelból. Újabb felismerés: kicsit gyakorolnod kell a türelmet, kérhetsz segítséget, de hagynod kell, hogy a másik a saját tempójában haladjon.

„Juhúúú Rózsi! Nem is rád haragudtam, hanem magamra, mert mindent én akarok megcsinálni. Nos, nem ugrok túl nagyot. Először csak kevesebb feladatot veszek át, és ritkábban veszem fel a telót a pihenőidőmben, hogy hozzászoktassam magam az új ritmushoz.” Így válik örömteli átalakulássá egy bosszantó munkahelyi film.

2. A szeretői videó STOP gombja

Ülsz a fotelben, a szomorúság az öledben. Már a film közepén jársz. Ehhh… újra egy szeretői kapcsolat, ahol rendre csak a meg nem valósult ígéretek maradnak. Beugrik, hányszor mondta, hogy jön, aztán végül mégsem érkezett meg. Se üzenet, se semmi. Összeszorul a szíved, amikor eszedbe jut, mennyi mindent adtál bele: türelmet, kedvességet, megértést. Igyekeztél alkalmazkodni, nem sürgetni, elfogadni az ő körülményeit. Ahogy ezek a képek egymás után leperegnek, könny szökik a szemedbe. Jajj, már megint ugyanabban a történetben vagy. Miközben keresed a papírzsepit, beugrik, hogy meg tudod nyomni a STOP gombot.

Már van ismeret a birtokodban a tudatos teremtésről, a jelenlétről, önmagad személyiségéről és a valódi énedről. Ideje használni, mert ez a sodródás nincs rendben. „Oooóóóó! A vonzás törvénye azt mondja, hogy amit kisugárzok magamból, azt kapom vissza. Akkor nézzük csak … Mindig azt mondogatom, hogy nem értékel igazán. Ha megfordítom, akkor én nem értékelem magam. Hmm… valóban szoktam panaszkodni a baártnőimsek, hogy nem vagyok elég jó. Akkor a párom hogyan tarthatna elég jónak? Na ezt befejezem és előszedem a listát, amin összegyűjtöttem a sok klassz tulajdonságom és értékem.” Haladsz szépen sorban, majd rálátsz arra is, hogy a kedvességed és megértésed túlzásba viszed, ez csak egy álca, hiszen már a türelmetlenség fűt. Jaaaa, hogy minden férfi csal és hazudik? … Egy újabb régi gondolatsor, amit már át tudsz írni.

Még tovább mész az elemzéssel. „Milyen kapcsolatra vágyom valójában? Milyen társ mellett érezném magam igazán jól? Mire is vágyom valójában?” Ezeket boncolgatva átfordul a történet. Végre azt nézed, neked mi a jó. A szerető erre akart ösztönözni. A helyzetet valójában te hoztad létre a, hogy végre alkalmazkodás, sodródás helyett teremtsd a kapcsolatot.

3. Klasszik karácsonyi vetítés

„Jön a Karácsony. Anyu, apu megint benyomja ugyanazt a filmet. Nem, nem a Reszkessetek betörők!, mert azt már ők is unják. Amit imádnak: a Belőled sosem lesz semmi. Elkeserítő, hogy mindig ugyanazt szajkózzák. Hiába mondtam nekik már milliószor, hogy nem vágyom diplomára és világmegváltó dolgokra, egyszerűen nem értik.” Még van 3 nap, mire találkozol velük, de ajándékként már meg is érkezet a gyomorgörcs és újabb kommentár: „Hogy fogom én ezt megint kibírni? Már unom, hogy mindig veszekedés a vége.” 

Nem áll szándékodban újra vitába szállni. Lehet, hogy az életed nem tökéletes, de legalább nagyjából megállsz a lábadon. Törekszel a fejlődésre, teszel azért, hogy még jobb életed legyen. Hogy visszaszerezd a nyugalmad végigveszed, mit is értél el idáig, milyen életet raktál össze magadnak. Lehet, hogy ők újra és újra ugyanazt szajkózzák, de te már látod, hogy ez nem igaz. Ahogy ezt tudatosítod, megjelenik egy új felismerés: „Anyu, apu mondatai még mindig arra akarnak tanítani, hogy jobban kiálljak önmagamért, és elhiggyem, hogy képes vagy bármire.”

Hopp! Mi jön ezután? A rácsodálkozás. „Ohh, de jó, hogy így csesztettek, mert egy csomó dolgot csakazértis megcsináltam, hogy bizonyítsak… Igazából nem is nekik, hanem önmagamnak.” Az idegesítő mondatok valójában erőt és kitartást adtak. Rajtuk változtatni nem tudsz, magyarázkodnod sem kell. Egy dolgod van: megtartani a nyugodt hozzáállásodat, a magabiztosságod. Ha elfogadod őket olyannak, amilyenek, talán idővel észreveszik, mennyi mindent megvalósítottál és értékelik az apró sikereid is. Mondjuk azt, hogy neked van a legklasszabb pogácsád vagy épp te csomagolod a leggyönyörűbben az ajándékokat. Nini! Mennyivel megnyugtatóbb így a sztori.

A vágóasztal mellett lapozd át a forgatókönyv részeit

Ez a három jelenet csak ízelítő volt abból, hogyan lehet ránézni a saját sztorijaidra, és hogyan lehet belenyúlni ott, ahol eddig automatikusan futott a film. Bízom benne, hogy adott pár ötletet. A lényeg viszont a felismerés: a legtöbb helyzetben van mozgástered, még akkor is, ha úgy tűnik, nincs választásod.

2025-ben 22 cikk született meg ezen az oldalon, és még kettő úton van. Ezek együtt egy folyamatot rajzolnak ki. Ha időt szánsz rá, visszaolvasod őket, jegyzetelsz, akár lemented vagy kinyomtatod, elkezdenek összeállni a minták, a visszatérő gondolatok, értelmezhetőbbé váltnak az összefüggések. Sok írás szólt tudatosságról, figyelemről, rálátásról, mert ezek nélkül hiába akarunk mást teremteni, hiába próbálunk „mágikusabban” működni, varázslatokat bevetni. Kell egy belső térkép a saját működésedről, hogy tudd, honnan indulsz, és merre érdemes haladnod, különben csak egy erőltetet menetet tolsz és nem érted, miért nem érted el a vágyad. Nem, nem nincs szükséged a világod teljes lerajzolására. Kezdetben elég egyetlen pici terület, hogy tudd, honnan indulsz. Innen már jöhet minden más.

A következő két cikk segít tovább finomítani. Tarts velem továbbra is!

Szeretettel:
Szuromi Éva

 

Ez is érdekelhet:

Rontáslevétel és tértisztítás füstölő köteggel, gyertyafénynél”

Rontáslevétel és tértisztítás az elengedéshez

Becsukott szemű nő égő gyertyával az erdőben, a csend és a mágia találkozására hangolódva.
,

A csend szerepe a mágikus munkában