,

Mi köze a belső átalakulásnak a lakásfelújításhoz?

Képzeld el, hogy először lépsz be a saját belső világodba. Valami békés, harmonikus, kifinomult térre számítasz, ahol minden letisztult, rendezett és a helyén van… ehelyett olyan látvány fogad, mintha egy félbehagyott felújítás közepébe érkeztél volna. A gondolataid szanaszét hevernek, mint a festékesdobozok, a vödrök és a szétdobált ecsetek, az érzelmeid pedig ott támaszkodnak a sarokban, karba tett kézzel, és kérdezgetik: „Meddig tart ez még?”

A belső átalakulás és újjászületés pontosan ilyen. Egyszerre lelkesítő és káoszos, inspiráló és kiszámíthatatlan. Vannak lendületes napok, akadnak katasztrófa hetek, és néha az újratervezés is becsúszik – legtöbbször pont akkor, amikor a legkevésbé számítanál rá. A folyamat első szakaszában több a kérdőjel, mint a válasz, mégis innen indul minden valódi lépés.

Ebben a cikkben végigmegyünk a belső átalakulás és újjászületés útján úgy, mintha egy lakásfelújítás lenne, hogy életszagúan tudd értelmezni, min mész keresztül. Hogy lásd, mire érdemes fókuszálni, hogyan érdemes hozzáállni, és miért érdemes örömmel figyelni a folyamat minden részét.

Olvass tovább

,

Valami van a levegőben

Hogy érzed magad? Nem csak úgy udvariasságból kérdezem, hanem azért, hogy figyelj most jobban önmagadra! Szóval? Hogy vagy? Furcsán? Kicsit mintha minden a feje tetejére állt volna? Van valami a levegőben? Egyik nap még rendben van az élet, másnap meg olyan, mintha valami láthatatlan kéz a fejedet verné a falba, vagy megnyomna egy reset gombot, mindent letépve rólad? Talán szétesőben a kapcsolatod, elveszítesz valamit, amit biztosnak hittél, vagy egyszerűen feszít belül egy izé és nem érted miért. Lehet, hogy mágiázol, gyertyákat gyújtasz, koncentrálsz és vizualizálsz még sem jön az eredmény….

Pedig a felszínen minden változatlannak tűnik. Ugyanaz a reggeli dugó, ugyanaz a kávéillat, ugyanaz a naptárba írt feladat halom.  Ám valahogy mégis más van odakint, ami átfordítana odabent.

A következő sorokból felismerheted, hogy nem valami őrület része vagy, nem véletlenek sorának áldozata és főleg nem a balszerencséé. Van egy mögöttes ritmus, egy erő, ami most szinte mindenkit megmozgat. Gyere és vedd fel ezt a ritmust, használd ki az erőt, hogy könnyebben tudj mozogni és világosan értsd, mi zajlik most.

Az elmúlt évek szűkülése

Időutazás következik. Ha egy mondatban kellene összefoglalni az elmúlt 5–10 év kollektív élményét, talán így hangzana: beszűkült a tér. Ez nem csak képletesen történt, nagyon is valóságos, fizikai tapasztalás volt. Emlékszel még? Kijárási tilalom, maszk, szabályok. Meghatározott mozgásterület és kapcsolattartás. Először kívül húzták meg a kereteket.

Ahogy haladtunk előre az időben, a fizikai korlátozások mellett elkezdődött a mentális és érzelmi szűkülés is. Egyre kevesebb gondolat fért bele a „megengedett” mezőbe. Nem lehetett kimondani dolgokat, mert aki kilógott a sorból, arra pillanatok alatt rásütötték a címkét: összeesküvés-hívő, felelőtlen, szélsőséges. Orvosokat hallgattattak el, akik másképp gondolkodtak.Volt, akit bíróságra idéztek, másokat egyszerűen csak ellehetetlenítettek. Volt, aki önként húzódott vissza, csendben, csalódottan.

A külső szorítás átalakult belső működésmintává. Az emberek önmagukat is automatikusan korlátozni kezdték. Kialakult a reflex: „Erről inkább ne beszélj.” „Inkább ne kérdezd.” „Nem éri meg.” Ez eredményezte a tudatosság szűkülését is. Már nem csak a mozgás, a kapcsolódás, a beszéd vált nehézzé, hanem maga az észlelés, a gondolkodás, a tágabb értelmezés lehetősége is.

A belső tágas tér, ahol még lehetett álmodni, játszani, kockáztatni vagy csak szabadon végiggondolni valamit, szinte teljesen megszűnt. A félelem lett a fő kommunikációs csatorna. Akkor is tudsz a külvilág zajáról, ha nem követed napi szinten az eseményeket. A bizalmat felváltotta a gyanakvás. Emberek ülnek le egymással szembe a családi vacsorán, és már nem tudnak beszélgetni, mert túl nagy lett köztük a távolság.

A nevetés kevesebb, a feszültség több. Az öröm és a felszabadultság egyre inkább luxuscikké vált. Aki könnyed volt, azt komolytalannak bélyegezték. Aki nem félt, azt felelőtlennek. Aki remélt, azt naivnak. Aki nem állt be a sorba, azt kockázatnak. Már nem volt elég „normálisnak” lenni, teljesen be kellett illeszkedni a sűrűségbe, abba a lassú, nyomott ritmusba, ahol az emberek csak túlélnek. Aki mégis megpróbált hinni, tervezni vagy másként gondolkodni, gyakran megkapta: „ne legyenek illúzióid…”. A szabadság, az önazonosság utáni vágy – vagy akár csak egy egyszerű kérdés – fenyegetésnek tűnt. Olyan ez, mint egy záródó doboz, ahonnan mindenki próbálna menekülni, de csak egyre jobban beszorul.

A végső eredmény az, hogy rengetegen érzik, nem tudnak kapcsolódni. Se másokhoz, se önmagukhoz. A háttérben megjelent az elszeparáltság nyomasztó belső csendje. Szerencsére duális világban élünk. Ahol fájdalom van, ott idővel elindul a gyógyulás. Ahol sötét van, felkapcsolhatunk egy lámpát. Ahol van szűkülés, ott előbb-utóbb megjelenik a tágulás. Most épp ennek az ellenmozgásnak a küszöbén állunk.

A tágulás ideje

A természet soha nem hagy tartósan fennmaradni egy végletet. A túl sok félelem, a túl sok kontroll, a túl sok belső szűkülés idővel létrehoz egy ellenirányú mozgást, ami megpróbálja helyreállítani az egyensúlyt.  A fizika egyik alaptörvénye, hogy ha egy rendszer túl sokáig sűrűsödik – azaz növeli a zártságot, nyomást –, akkor egy idő után kiegyenlítődésre törekszik. A tér – az, amiben élünk, érzékelünk, döntünk és kapcsolódunk – egyszerűen tágulni kezdett. A tér alatt persze nem a nappalid négyzetméterére gondolok, hanem arra a rezgésminőségre, amit mindannyian érzékelünk, még ha nem is tudatosan. Az anyag, az információ és a tudat mind ugyanabban a mezőben létezik, és ez a mező most kitágul. A sokéves elfojtás, manipuláció, kontroll után elérkeztünk a maximumhoz, így megindult az oldódás.

Ez az egész másféle élményeket hoz magával, mint amit megszoktunk. Képzeld el, milyen lenne egy egyszobás kislakásból szinte mindent hátrahagyva egy hatalmas kastélyba költözni. Csak bolyonganál körbe az óriási térben és fogalmad nem lenne, mit is csinálj, hol is kezdj hozzá a berendezéshez, mit fedezz fel először.  Ez a tér nem azért furcsa, mert túl nagy, hanem mert hiányoznak belőle a megszokott keretek. Ami eddig határozott volt, most bizonytalan. Ami eddig korlátozott, kapaszkodót nyújtott, most eltűnt. Ez kezdetben nem szabadságérzet, hanem először inkább szétesettség.

A legtöbben zárt terekhez szoktak. Rendszerekhez. Határokhoz. Valamihez, ami megmondja, mi a jó, mi a rossz, mit lehet, mit nem. Ebben biztonság volt még akkor is, ha nyomasztott, mert ismerted és el tudtál benne igazodni. Ezért érzi most sok ember úgy, hogy lebeg. Hogy nincs fogása a valóságon. Hogy elveszítette a középpontját. Nem tudja, mit akar, miben higgyen, merre menjen tovább. Zűrzavar alakul.

Már nem lehet a régit toldozni-foldozni. Most új belső logikát kell találni: érzékeléshez, döntéshez, kapcsolódáshoz, önmagunkhoz, ami időt igényel. Igazán izgalmas ez az időszak. Nem csak arról szól, hogy több mindenre van lehetőség. Arról is, hogy csak akkor tudod kihasználni, ha hajlandó vagy elengedi régi mintákat, dolgokat, elképzeléseket, hát folytassuk ezzel.

Széthullás és leválás

Lehet, hogy épp most ment tönkre a párkapcsolatod. Vagy elveszítettél valakit, aki nagyon fontos volt. Vagy már nem tudod ugyanúgy csinálni a munkád, nem tudsz ugyanúgy beszélni, érezni, működni, mint eddig. Kívül-belül egyaránt érthetetlen változásokat tapasztalhatsz.

A táguló tér magával ránt. Ami nem valódi, ami nem kapcsolódik már az igaz belsődhöz, az most egyszerűen leválna rólad. Ezt igyekeznek megfogalmazni asztrológusok, ám kicsit furán. Jön a Plútó és hamm, bekapja a Vénuszt, a Mars háborúba indul a Szatunuszhoz, mert épp kvadrát van és amúgy is retrográd… Te meg csak pislogsz, a felét sem érted. Annyit tudsz kihámozni, hogy ujjujjj, baj van, már megint veszteség fog érni…. félni kell… De valóban veszteség-e az, ha elengeded a működésképtelen dolgokat és végre hagyod, hogy valódi önmagad legyél? 

Széthullanak mindenféle emberi kapcsolatok, munkahelyek, szerepek, életformák. És ez fáj, főleg, ha nem érted miért történik. Ám nem kötelező elveszítened semmit és senkit. Befelé figyelj, a mondanivalóra, a tanulságra. Mit akar neked üzenni a helyzet? A gondolkodásmódod, a nézőpontjaid, az elképzelésied kellene felülvizsgálni, hiszen a külvilág tükör. Most könnyedén el tudod engedni azokat a részeidet, szerepeidet, ami nem Te vagy.  Ez óriási! Amit veszteségként érzékelsz, segíti a tisztulást, a tisztán látást. Olyan, mint amikor kiürítesz egy fiókot. Minden szanaszét van, előkerülnek elfeledett papírok, régi cetlik, értelmezhetetlen maradványok. De csak akkor tudsz rendet tenni, ha előbb mindent kipakolsz. Csak akkor tudsz selejtezni, ha átnézed a cuccokat. Ez most történik benned, körülötted, kollektíven.

A régi dolgok nem azért esnek szét, mert elromlottak, hanem mert már nem működnek ebben az új minőségű térben. Ami nem igaz, nem fenntartható, nem őszinte, nem a szeretet az alapja, az nem marad meg. A tágulás ezt is felszínre hozza, hogy tudj változni, változtatni, szembenézni önmagaddal, az igényeiddel, a vágyaiddal. Ám jön az automatikus reakció: visszagyömöszölni a régit az újba. Visszamenekülni a megszokotthoz, erőltetni annak a működését, a létezését, továbbra is mások igényeit önmagadé elé helyezni, majd fogat összeszorítva nem kimondani, amit gondolsz, érzel, hogy nehogy átalakuljon bármi, nehogy balhé legyen… Ne, ezt ne csináld!

Neked kell dönteni. Önmagadnak legyél a legfontosabb! Ez a szabadság első pillantásra nem felszabadító. Inkább félelmetes. Mert már nem lehet halogatni, nem lehet kibekkelni a helyzeteket, elbújni és várni, hogy lesz valami valahogy. Ez a tér nem támogatja az önáltatást. Ha nem kapcsolódik valami hozzád valóban, ha nem igaz, ha önámítás, bátran engedd el. Ez a tisztulás a legnagyobb ajándék, amit ez az időszak adhat.

Indulj el a változás útján

Ne hozz gyors, hirtelen döntéseket. Aki most kapkod, nagy eséllyel nem előre, hanem visszafelé lép. A tér tágulása nem azt jelenti, hogy már minden kész, hanem hogy megtermékenyült a lehetőség, az esély. Most még csak csírázik benned valami, amit később életformává alakíthatsz. Adj időt magadnak, türelmesen, nyitottan, mert a válaszok még formálódnak.

A változás nem lineáris és egyenletes. Nem attól történik, hogy megértesz valamit, és holnaptól másként élsz. Hanem attól, hogy elkezdesz másként figyelni, másként reagálni, és nem söpröd be a szőnyeg alá azt, ami kényelmetlen. Nem az a cél, hogy azonnal megcsináld az új életed, hanem hogy megérezd, mi működik benned most valójában. A hangsúly az őszinteségen és a reflexiókon van, a magasabb tudatosságon, nem a tökéletességen. Kb. 2026 tavaszági van időd arra, hogy körvonalazd mindezt.

Ahogy a tér tágul, a tested, az idegrendszered, a gondolkodásod is átáll. Ami ma zavarosnak tűnik, az lehet, hogy két hónap múlva természetes lesz. Ami ma még ismeretlen, az holnap már hívni fog.

Az alábbi lépések segítenek, hogy ebben az átalakulásban, hogy ne sodródj, hanem tájékozódni tudj.

5 lépés önmagad újrakalibrálásához

  1. Írd össze, mi nem működik már. Mi borult fel, mi ment tönkre, mi az, ami idegesít, kiborít stb. Mondom, azaz írom: MI, nem pedig ki!!! Ne személyekre mutogass, tulajdonságokat, élethelyzeteket keress, nem csak kívül, belül is. Ne dramatizáld, csak tedd világossá magadnak: mi az, ami belül már szűk, túl nehéz, túl hamis, önátverés, hitegetés, megfelelési kényszer stb.
  2. Gyűjtsd össze, mit tartottál eddig biztosnak. Értékek, nézetek, szerepek, személyek, körülmények. Nézd meg, mit védesz még reflexből, pedig már nem szolgál, nem válik az előnyödre, nem támogat. Mihez, kihez ragaszkodsz túlságosan, foggal-körömmel?
  3. Írj le három fontos, kiemelkedő helyzetet, ahol másképp is dönthetnél. Hol, mint változtatnál? Mit szeretnél úgy igazán-igazán? Nem kell még megtenni, csak lásd meg az alternatívát. Nem, nem egy, több alternatívád van. Keresd meg őket és később válaszd ki, hogy melyik a legszimpibb.
  4. Kezdj el naplózni egy új kérdéssel: „Ma hol reagáltam igazán önazonosan?” Tényleg önazonos voltál, vagy csak próbálod hitegetni magad, hogy az úgy jó… ? Ha nincs válasz, az is válasz.
  5. Ne akarj tökéletesen mindent megtervezni előre. Változásban vagy, csak tűzz ki egy irányt. Például „Mostantól nem engedem, hogy más mondja meg, ki vagyok. Elindulok az önfelfedezés, a tudatosság új útján.” Ez már bőven jó.

Egy általános, de kézzel foghatóbb példa

Mivel több levelet kaptam széteső kapcsolatokról, így következzen egy kicsit konkrétabb lépéssor.

  1. Ami nem működik: a párkapcsolat. Több mint fél éve nem beszélünk igazán semmiről. Kikerüljük a konfliktusokat. Azt érzem, mintha lakótársak lennénk. Már rám se néz, nincs szex, csak vagyunk.
  2. Gyűjtsd össze, mit tartottál eddig biztosnak. Azt hittem, az a jó kapcsolat, ahol nincs veszekedés. Azt is, hogy ha sok közös emlékünk van, akkor az fenntartja a jót. Nélküle nem megy tovább az életem, elképzelni sem tudom.
  3. Írj le három helyzetet, ahol másképp is dönthetnél.
    1. Csendben maradok egy bántó mondat után, nehogy még nagyobb baj legyen. Lehetséges megoldások: kimondani, amit érzek. Megnézni, hogy miért is bánt az a bizonyos mondat. Kommunikációról szóló videókat nézni, hogy jól tudjam kifejezni önmagam.
    2. Nem akar velem jönni bizonyos programokra, így én sem megyek sehová, nehogy féltékenykedjen. Lehetséges megoldások: mégis elmegyek mással, mert szükségem van a feltöltődésekre, az élményekre. Visszaszerzem az önbizalmam, mert a féltékenykedés nem visz előre senkit. Bátorságot gyűjtök, hogy felfedezzem, van-e még egyáltalán közös program lehetőségünk, igényünk.
    3. Beletörődöm, hogy „Ő ilyen típus”. Lehetséges megoldások: kiveszem Őt a dobozból és elkezdem keresni a jó oldalait. Ha én tudok változni, akkor biztosan Ő is tud változni. Megnézem, hogy ha Ő valóban „ilyen”, akkor biztos, hogy rá van-e szükségem. Felülvizsgálom az elképzelésem arról, hogy milyen társat szeretnék, tényleg Ő passzol-e hozzám a legjobban.
  4. Naplózz egy új kérdéssel: „Ma hol reagáltam önazonosan?” Ma amikor azt mondta, hogy túlérzékeny vagyok, nem sértődtem meg és megkérdeztem, hogy ezt mire érti. Kértem, hogy magyarázza el, mert nem látom tisztán ezt a részem.
  5. Ne akarj tökéletesen mindent megtervezni előre. Nem dobom ki azonnal az életemből. Én még látok fantáziát a kapcsolatban, bár lehet, hogy nincs igazam. Az új irányom: világosan akarom látni, hogy mit szeretnék egy párkapcsolatban megélni, megtapasztani és azt is, hogy vele lehetséges-e ez, meg tudja-e nekem adni, amit szeretnék vagy sem. Persze Őt is figyelembe veszem, hogy Én szeretnék-e úgy élni, amit Ő igényel. Tehát az Ő vágyait, elképzeléseit is pontosan kell tudnom. Először saját magam feltérképezésével kezdem, majd jöhet a közös kommunikáció, szépen, apránként, lépésről-lépésre. Maximum fél évet adok a folyamatnak.

Milliónyi verzióban lehet elemezgetni és jóval hosszabban. Ne sajnáld magadtól az időt, hanem legyél magadnak annyira fontos, hogy magadnak a legjobbat akarod mindenféle szempontból. Legyen az hobbi, munkahely, életvitel, párkapcsolat, gondolkodásmód, hozzáállás, hozd ki magadból a legjobbat!

A változás nem harc

Most, hogy kitágult a tér, egyre több minden válik láthatóvá. A régóta cipelt minták, amelyek eddig észrevétlenül működtettek, most kirajzolódnak előtted. Mintha leporolnának egy régi térképet és tisztán látnád, hol vannak a zsákutcák és merre vezetne az út. Mondhatod, hogy ez nehéz, pedig nem az. Nem az élet és a történések nehezek, hanem az, hogy tovább „erőszakold” a megszokott gondolkodás- és viselkedésmódot.

Ez a kialakuló, táguló tér mondhatjuk úgy, hogy a szív tere. Arra invitál, hogy. tedd le végre a házsártos, veszekedős, nyűglődős éned. Hagyd abba a kívülállók piszkálását, ne szidd a szomszédot vagy az anyósod, magaddal törődj. Ne kínlódj tovább azon a munkahelyen, abban a munkakörben, ami nem passzol hozzád. Észre fogod venni, hogy sokkal könnyebb nemet mondani arra, ami már nem hozzád tartozik. Sokkal egyszerűbb átlátni a játszmákat, a fölösleges köröket”, ahol csak ámítod és hitegeted magad.

Ez az időszak a tudatosság gyakorlópályája. Kipróbálhatod, milyen úgy dönteni, hogy közben figyelsz magadra. Milyen úgy kapcsolódni, hogy azt szeretettel, elfogadással, szívből teszed. Milyen úgy haladni, hogy közben nem tévesztesz irányt. ha épp szenvedsz és kínlódsz, az azért van, mert nem nézel a mélyére a helyzeteknek. Másokra figyelsz önmagad helyett.

A döntés nálad van. Minden nap. Minden pillanatban.

– Nézed-e tovább azt a hírcsatornát, ami pánikot kelt?
– Részt veszel-e abban a beszélgetésben, ahol már három éve ugyanazt mondjátok, de semmi sem változik?
– Beleteszed-e magad abba a munkába, ami belül halálra nyomaszt? …

Vagy

– Elkezded úgy élni a napod, ahogy neked jó.
– Olyan kapcsolatokat választasz, amikkel jó érzed magad.
– Megfogalmazod, mire vágysz, és nem csak alkalmazkodni.
– Nem hagyod, hogy mások ritmusához kelljen mindig igazodnod. ….

A változás nem harc. Ne valami ellen, hanem valami mellett legyél. Fejezd be az elme háborúját és a gondolatok helyett figyelj az érzéseidre, mire vágysz szívből? Milyen életet szeretnél? Tisztázd a szándékaidat, a kapcsolataidat, figyelj és dönts. Használd ki a változást, hogy másként gondolkodj, másként válassz. Hogy végre ne csak túlélj, hanem megélj.

Most pedig vegyél elő tollat és papírt, térj vissza a fenti 5 lépéshez és csináld!

Szeretettel:
Szuromi Éva

 

Ez is érdekelhet:

Rontáslevétel és tértisztítás füstölő köteggel, gyertyafénynél”

Rontáslevétel és tértisztítás az elengedéshez

Becsukott szemű nő égő gyertyával az erdőben, a csend és a mágia találkozására hangolódva.
,

A csend szerepe a mágikus munkában

,

Figyelem, jelenlét, tudatosság és a mágia

Három jóbarát vagy inkább zűrzavaros lakótárs?

A korábbi cikkben lépésről lépésre néztük, mit is jelent a tudatosság. Haladunk tovább és most három, látszólag ismerős fogalmat próbálunk kibogozni: figyelem, jelenlét és tudatosság. Három olyan szó, amit rengeteget hallunk, használunk és néha még azt is hisszük, hogy értjük. De tényleg így van? A három kifejezés olyan, mint három lakótárs, akik ugyanabban a térben élek, de nem feltétlenül ugyanarra készülnek. Az egyik épp a hűtőt pakolja, a másik jógázik a szőnyegen, a harmadik meg próbálja rávenni a többieket az összefogásra, hogy végre legyen már egy kis rend.

Miért fontos ezt tisztán látni? Mert ha azt hiszed, tudatos vagy, de közben csak feszült figyelemmel görcsölsz egy helyzeten, akkor valójában csak hitegeted magad a tudatosságról. Ez nemcsak a hétköznapi döntésekben okoz félrecsúszást, hanem például akkor is, amikor mágiával dolgozol. Ráadásul, ha mágiát is alkalmazol – akár csak egy egyszerű technikát, akár egy komplexebb szertartást –, akkor ezek a „belső kapcsolók” lesznek a siker vagy kudarc valódi okozói, tehát az, hogy milyen állapotban voltál közben… és utána…

Most rögtön bekapcsolhat benned a „Jajj, de ez nehéz” monológ, így hozok jó híreket is, viszont kezdjük az alapoknál.

Olvass tovább

,

Közösségi casting, milyen szerepet játszol?

Valami furcsa történik, amikor emberek közé kerülsz. Mintha egy láthatatlan súgógép beindulna, és máris játszod a szerepedet. Néha észre sem veszed. Egyszer csak már megint te szervezel mindent. Vagy te nevetsz a leghangosabban. Vagy te csitítasz, békítesz, rendezel, miközben legbelül csak egy mondat zakatol: „Miért lett ez megint az én dolgom?”

Minden társas helyzet előhív belőlünk valamit. Egy karaktert, amit már ezerszer eljátszottunk, mégsem tudjuk csak úgy levetni. A közösségek nemcsak biztonságot adnak, hanem elvárásokat is. A többiek szereposztása ránk is hat. Ha pedig kilépnél a megszokottból… nos, akkor kezdődnek az igazán érdekes dolgok.

Szóval kapcsolódás-közösségek. Egy kis pszichológia, némi humor és egy pici tükör. Olvass tovább

,

Kapcsolati varázstükör, önmagad a másikban

Valódi, mély kapcsolatokat szeretnél? Érdemes több szemszögből megnézni a működésed. Nem csak az számít, mit mondasz vagy mit teszel, hanem az is, milyen energetikai és tudati térből indul el benned a szándék. Lehet, hogy te jót akarsz, mégis sorra furcsa emberek és helyzetek jönnek szembe veled. Vagy pont az, akit szeretnél magadhoz vonzani, valahogy soha nem érkezik meg.

A kapcsolatok – legyen szó párkapcsolatról, barátságról, munkatársakról vagy akár a bolti eladóról – visszajelzések. Valamiről, ami benned működik. Néha a legmélyebb félelmeidről. Máskor a vágyott, de még elnyomott részeidről. Mindig türköt tart, ami lehet homályos, torzít, vagy épp összetörik és megvágja a kezed, fájdalmat okoz, mégis fontos mondanivalója van.

A cikkből megismered, hogyan hat rád a láthatatlan játszma és mit tudsz vele kezdeni. Rezgések, gondolatminták, és persze tükrök. Ha végigolvasod, lehet, hogy nem csak a világhoz, de önmagadhoz is jobban tudsz majd kapcsolódni. Talán egy picit máshogy nézel majd az emberekre és a saját gondolataidra egyaránt. Nem marad ki a szerelmi mágia sem. Vajon ott mi működik, mi teremti meg a kapcsolatot? Olvass tovább

,

A befogadás akadályai és (nem) titkos gyakorlata

Volt már olyan érzésed, hogy végre valami elkezdett jól alakulni… és aztán hirtelen megmagyarázhatatlan rossz érzésed támadt tőle? Mintha nem is tudtad volna hova tenni a jót? Ha igen, üdv a klubban. Kapaszkodj meg: lehet, hogy a befogadás akadályai tornyosulnak előtted, amik rejtett, tudattalan blokkolások, így nem tudod beengedni az újat, amit meghívtál  az életedbe.

Ugye ismerős az érzés, amikor már végre azt mondod: „Oké, elfogadom, ez van most” és hirtelen fellélegzel. Mintha lekerülne rólad egy ólomsúlyú kabát. Ez az a pont, ahol valami megváltozik benned. Erről olvashattál az előző cikkben is, ahol az elfogadás erejét boncolgattam, és azt, hogyan teremti meg a mágia, a tudatos teremtés alapját. De… mi jön utána?

Hiába fogadod el, ami van, ha közben nem vagy képes befogadni, ami jön. És nem, nem azért, mert nem akarod. Hanem mert nem vagy ráhangolódva. Mintha a tudatosság rádiója csak egy bizonyos frekvenciát venne és a „jó”, az „új”, az „emelkedett” még nem hallható.

Ez az írás annak jár utána, miért lehet, hogy a belső elfogadás után sem indul be a vágyott változás, és hogyan függ össze a befogadás képessége a tudatosságoddal, pszichés mintáiddal és a kvantummező végtelen lehetőségeivel. Vágjunk bele!

Olvass tovább

A belső virágzás és a kvantumugrás

Láttál már virágot, ami egyik napról a másikra ott pompázik előtted? Mármint tényleg csak úgy, hipp-hopp, egyik reggel még semmi, másnap pedig virágszirmokkal integet? Persze, hogy nem. És mégis, ha ránézünk egy virágzó növényre, olyan, mintha varázsütésre történt volna az egész. A természet azonban titokban dolgozik. A virágzás egy hosszú, csendes előkészület eredménye. Először a föld alatt, a magban, a szárban, majd a rügyekben és így tovább. Mire mi a felszínt csodáljuk, már egy műsor a hátérben lezajlott.
Olvass tovább

Megújulás, ahogy a valóságban zajlik

Tavasz van, írom ezt úgy, mintha nem tudnád. 😀 A természet újjászületése megkezdődött. Rügyeznek a fák, több a fény, illatoznak a virágok. Az Instagramon mindenki zöldturmixot szürcsöl, salátát eszik és nyaralást tervez. Én pedig… papírzsepisátor alól nézem a világot. Köszi, Univerzum, szép ez a megújulás. 😁 Olvass tovább

,

Belső tisztulás a múlt elengedésével

Amikor elengedésről beszélünk, sokan azt képzelik, hogy egy pillanat alatt megszabadulhatnak a múlt terheitől – mintha csak egy nehéz bőröndöt tennének le az út szélén. (Ha igazán-igazán akarod, így is mehet, ám csak keveseknek sikerül.) A valóság ennél sokkal összetettebb és őszintén szólva, sokkal izgalmasabb is! Olvass tovább

Én és a kaméleon – A változások

Tudod mi a közös bennem és a kaméleonban? Mindketten tudunk változni. Ebben van különbség is. A kaméleon színe sokszor a körülményekhez alkalmazkodik, én pedig a körülményeimet alakítom magamhoz.

Előző cikkemben írtam, hogy átalakulások jönnek a tevékenységeimet illetően. Ígértem, hogy beavatlak a terveimbe, hozok mindenféle részletet, ám mindenki tudja, hogy kétféle ember létezik a világon:

  • van, akinek teszik a megújulás
  • és van, akinek nem.

Te hogyan állsz a változásokhoz? Olvass tovább