Január elején millióan új élettel próbálnak indulni. Új szokások, új vágyak, ötletek, nagy lendület. Ez arra hasonlít, mint amikor éhesen megyünk vásárolni és mindent bedobálunk a kosárba, ami szem-szájnak ingere. Csak később döbbenünk rá, hogy bár van egy csomó kaja, semmi nem passzol, így nehéz lesz belőle főzőcskézni. Pár nap után pedig dobálhatjuk ki azt, ami megromlott. Ugye nem ártott volna egy célirányos lista.

Tudom, tudom, van másik oldal is, aki csak átsodródik az új évbe, nem tesz fogadalmakat, különböző okokból már alig-alig álmodozik. Maradjunk az előző boltos példánál. Ez olyan, mintha azt mondanád, te sosem jársz vásárolni, mert jó lesz az kajának, amit valaki más „kifőz” neked. Vagyis: mások céljáért fogsz tevékenykedni, mások célját „eszed”.

Terv nélkül a napok eldöntik helyetted, mire menjen el a pénzed, az időd, az energiád. Bíztatlak, hogy legalább egy picikét gondold át, hogy hol tartasz és mit szeretnél megvalósítani 2026-ban. Persze leülni és leírni a vágyakat időigényes, viszont nagyon megéri. Amit nyersz: kevesebb kapkodás, kevesebb felesleges kör, több olyan döntés, ami utólag is jó érzés. A következő pár percben ehhez kapsz egy szemléletet. Kiszűröd a „jól hangzik” célokat, megtartod azt, ami tényleg a te életedhez passzol, és a végére lesz egy listád, amit örömmel forgatsz. Olvass tovább

Van egy titkos sport, amit mindannyian űzünk: a „felesleges dolgok cipelése” nevű maraton. Egy kapcsolat, amit már csak megszokásból tart életben; egy munka, ahol a lelkesedés rég elfogyott; vagy egy cél, ami már inkább kínos, mint motiváló. Mégis, valahogy mindig ott van a válladon, mint a kedvenc hátizsákod, tele elhasznált zsepivel, fölösleges blokkokkal és elfeledett cetlikkel. Sokan ezt kitartásnak nevezik, mintha az minden helyzetben erény lenne, miközben csak ügyesen becsomagolt ragaszkodás. Az igazság az, hogy minden ilyen hátizsák nehéz és lassít, elveszi a kedved és stagnálásban tart.

Előbb-utóbb mindenki rájön, hogy a lakásban sem lehet örökké kerülgetni a kinőtt kabátokat tönkrement elemlámpát és a szakadt fotelt. Ki kell őket dobni, hogy végre elférjen valami új. Ugyanez igaz a fejünkben, szívünkben, energiamezőnkben is. Egyszerűen könnyebb az élet, ha nem tárolod tovább makacsul a múlt lim-lomjait.

A legtöbben attól félnek, hogy az elengedés ürességet hagy maga után, mintha valami pótolhatatlan hiány keletkezne. Pedig az emlékek maradnak, csak már nem fojtogatnak. Az elengedés nem veszteség, hanem felszabadulás: a régi sztorikból tapasztalat lesz, jöhet az előrelépés. Hogyan kapcsolódik ehhez a rontáslevétel, a tértisztítás, és mi köze mindennek a bent–kint egyensúlyához? Tarts velem, a cikk végére minden mozaik a helyére kerül. Olvass tovább

A mágia világában a legtöbb ember a gyertyákra, a füstölőkre, kiegészítőkre, az eszközökre figyel. Ezek látványosak, illatosak, titokzatosak és remekül mutatnak fotókon is, a közösségi média kedvenceinek számítanak. A háttérben azonban ott lapul valami, ami minden működést meghatároz: a csend. Ebben az állapotban a feszültség oldódik, lassul a belső pörgés, a gondolatok elhalkulnak és rendeződnek. Olyan pillanat ez, mint amikor végre elhallgat a szomszéd flexe, és hirtelen kiderül, mennyire fárasztó volt az a zaj.

A mágikus munka ebből a csöndes térből indul, mert a figyelem egy irányt tart. Kirajzolódik a vágy, tisztul a cél, értelmet kap az irány, amerre haladni szeretnél. Az öt mágikus alapfeltétel – erő, hit, vizualizáció, kitartás–türelem, tisztelet – egy működő rendszerré áll össze. Ez a cikk azt mutatja meg, hogyan válik ez a láthatatlan háttérállapot a mágikus eszköztárad egyik legerősebb és nélkülözhetetlen elemévé.
Olvass tovább

Néha a gondolataink úgy torlódnak össze, mintha egy szűk utcán próbálna egyszerre átpréselődni három busz és néhány tanácstalan autós, miközben a járókelők cikáznak köztük. Ilyenkor az ember már csak azt érzi, hogy semmi sem halad előre, csak nő a belső káosz. Ehhez elég egy érzelmileg bizonytalan élethelyzet, például egy olyan kapcsolat, ahol felmerül a kérdés: menjek vagy maradjak?

Anna – a cikkben futó példánk – pont ilyen szituációban találja magát. Nem tudja eldönteni, mi a következő lépés, tényleg összeillik-e még partnerével és ezt nem könnyíti meg, hogy tíz különböző ember tíz különböző tanácsot ad neki. Minél több a vélemény, annál nagyobb a zaj.

A csend ilyenkor óriási jelentőségű lenne. Ez adná azt a stabil pontot, ahol végre leáll a fejünkben a „külső véleménycsatorna”, és helyet kap az, amit eddig elnyomott a zsibongás: mit érzünk, mit szeretnénk és mi az, ami tényleg rólunk szól. A csendből indul a tisztánlátás, a jó döntés és minden olyan teremtő folyamat, ahol már nem a félelem vagy mások tanácsa diktál, hanem a saját irányunk.

Lehet, hogy Anna helyzete nem a te történeted, de ha időnként nálad is elszabadul a mentális forgalom, érdemes tovább olvasnod, mert ugyanazok a működések hatnak a te döntéseidre is.

1. A külső zaj

A legtöbb zűrzavar ott kezdődik, hogy amikor bizonytalanok vagyunk valamiben, meg akarjuk érteni, „mi a helyzet”. Ilyenkor jön a körbekérdezés. A barátoknak, a családnak, a kollégáknak, a fél világnak elmondjuk a történetet, ők pedig természetesen kifejtik a véleményüket. Mindenki mást, mert mindenki a saját tapasztalataiból indul ki. Ez az a külső zaj, ami szépen lassan elnyomja a saját gondolatainkat. Túl sok vélemény, túl sok tanács, túl sok értelmezés, és egy idő után már azt sem tudjuk, mi volt a kérdés, csak azt, hogy mindenki más szerint mit kellene tennünk.

Anna is ebbe csúszik bele, hiszen tanácstalan, döntésképtelen, hogy benne maradjon-e kapcsolatában, így kikéri mások véleményét. Az egyik ismerős szerint mennie kellene, a másik szerint maradnia, a harmadik szerint túl sokat ad bele, a negyedik szerint épp keveset. Ahány ember, annyi irányba húz. Anna egy idő után már nem azt figyeli, a hallottak milyen érzelmeket váltanak ki belőle, hanem azt próbálja kitalálni, kinek van igaza.

A figyelme teljesen kifelé fordul. Nem önmagára hallgat, hanem másokra. Érthető, hogy kapaszkodót keres, csak közben elveszíti a belső irányát. A barátok a saját múltjukat vetítik rá a helyzetre. A jószándék klassz, csak néha egészen másfelé visz, mint amerre valóban mennél.

Igazi döntést akkor tudunk hozni, ha szívünk és eszünk végre kézen fogva egy irányba halad. Amíg ezekben nincs rend, addig hiába próbálkozunk.

2. A stresszes idegrendszer csak reagál, nem dönt

Amikor milliónyi vélemény kering körülöttünk és bennünk, az idegrendszer egy idő után úgy érzi, hogy túl sok az impulzus. Ez a fajta mentális túlterhelés stresszt vált ki, amitől elmosódnak a részletek. Már nem látjuk tisztán a helyzetet, rendszerünk nem alkalmas valódi, hosszú távú döntések meghozatalára. Nézzük meg mélyebben, de egyszerűen a neurobiológiai okot.

A prefrontális kéreg – az a terület, amely a tervezésért, mérlegelésért és helyzetfelismerésért felel – tartós stressz hatására háttérbe húzódik. Az agy inkább a gyors, ösztönös válaszokra áll rá. Felerősödnek a béta agyhullámok, amelyek az éber, feszült, problémaközpontú állapotot eredményezik. Rövid távon segítenek a tűzoltásban, hosszabb távon viszont túlpörgetik a gondolkodást – agyalás lesz belőle –, és megjelenik a jól ismert kapkodó, széteső figyelem.

A félelem könnyen átveszi a főszerepet. Beszűkíti a terepet, felnagyítja a kockázatokat, a lehetőségeket pedig észre sem veszi. A belső monológ egyre inkább a legrosszabb forgatókönyveket ismételgeti. Nem véletlen, hogy sokszor pont akkor gyártjuk a legdrámaibb történeteket, amikor már amúgy is túlfeszített az idegrendszer. A döntéseink nem abból indulnak ki, hogy mit szeretnénk, hanem abból, hogy mitől félünk. A félelem viszont torzítja a valóságot, túlértékeli a kockázatot és alulértékeli az erőforrásokat.

A csend ebben a folyamatban olyan, mint egy fokozatos lassítás, fékezés. Az idegrendszer lejjebb kapcsol, átvált egy rendezettebb, befogadóbb állapotba, megjelennek az alfa agyhullámok, amelyek a nyugodtabb, összeszedettebb figyelemhez kapcsolódnak. Végre értelmesebben lehet gondolkodni, összefüggéseket felismerni és könnyebben rendezni azt, ami eddig teljesen kusza volt.

3. Hogyan érd el a csendet misztikumok nélkül?

A csend nem kopogtat be csak úgy, magától. Tenni kell érte, csökkenteni a stresszt okozó tényezőket, a túl sok ingert és visszahúzni a figyelmet magunkra.

  • A csend első lépcsője nem a befelé figyelés, hanem az, hogy csökkented a kívülről érkező ingereket. Pár óra is elég, amikor:
    • nem meséled el újabb embernek a történetedet,
    • nem keresel friss véleményt,
    • nem elemzed tovább a korábban hallottakat.

Ekkor az idegrendszer egyszerűen kevesebb információt kap, ami természetesen lejjebb viszi a zajszintet. Ez ez egy pihenő, semmi extra módszert nem igényel, maximum önfegyelmet.

  • A stressznek van egy felfutása és egy lecsengése. A csend akkor jöhet, amikor a test visszatér az eredeti ritmusába. A következőkkel segítheted:
    • egy lassabb séta,
    • egy arcmosás vagy zuhany,
    • pár perc csendes ülés, bambulás,
    • egy rutintevékenység, ami nem igényel gondolkodást (mosogatás, rendrakás).

Ezek a cselekvések segítik az átállást, a megnyugvást. Mivel fizikailag is helyet kell változtatnod, kikerülsz abból az energetikai térből, amiben pörögtél, tehát dupla haszon.

  • Amikor a külső ingerek csökkenek és a test is visszavesz a tempóból, a fej automatikusan próbál még a megszokott sebességen pörögni. Nem kell teljesen leállítani a gondolatokat – bár az lenne az igazi –, elég, ha csak nem eteted tovább őket. Jól működhet:
    • ha pár percre nem erőlteted, hogy csinálj valamit, hanem megállsz és csak bambulsz ki a fejedből,
    • fészkelődsz egyet a székben és a testtartásodra, az izmaidra helyezed a figyelmed,
    • kis ideig a légzésedre koncentrálsz.

A fentiekkel a gondolatok ritmusa magától lassul, talán egy pillanatra teljesen el is tűnik minden a fejedből.

Annának már zúg a bucija a sok tanácstól és ötlettől. Ám minél több véleményt hall, annál jobban összezavarodik, még erősebb a kétely, hogy kilépjen kapcsolatából, vagy benne maradjon. Tele lesz a hócipője, így csapot papot ott hagyva sétálni indul. Nagy bánatában mélyeket sóhajt a friss téli levegőn és meglepődve tapasztalja, hogy a fejében futó narrátor — az a kis belső rádió, ami eddig szünet nélkül nyomta a műsort — halkulni kezd. Anna hetek óta először érzi a megkönnyebbülést.

4. A csend megmutatja, mi számít igazán

A csend nem azért érdekes, mert nem beszélsz, hiszen a gondolatok elcsendesedéséről van szó. Visszaadja a józan eszed hiszen az idegrendszer végre nem ezerrel pörög, hanem átvált egy nyugodtabb üzemmódba. Megjelenik az, amire korábban nem volt kapacitásod: rálátsz arra, mi működik benned. Ez olyan, mintha a fejedben a sürgősségi helyett bekapcsolna a normál, rendszerező üzemmód: nem gyárt több drámai forgatókönyvet, csak elkezdi összerakni a képet.

4.1. A csendben végre magaddal kapcsolódsz

A túlpörgött állapot legnagyobb trükkje, hogy elhiteti velünk, hogy épp gondolkodunk, pedig valójában csak kattogunk. A csend első előnye, hogy ebből a kattogásból átlépsz valamibe, ami elmélkedésnek nevezhetünk. Ilyenkor jelenik meg az a fajta józan rálátás, ami nélkül semmilyen döntés nem lehet ésszerű.
A csend lehetővé teszi, hogy olyan kérdéseket tegyél fel, amelyek stressz alatt elérhetetlenek voltak. Például:

– Pontosan mi zavar ebben a helyzetben?
– Mi az, ami jól esne?
– Mire vágyom valójában?
– Milyen mondanivalója van a sztorinak?
– Mi az, hosszú távon elégedetté tesz, és mi az, ami már rövid távon is kiborít?

Ezek azok a kérdések, amelyek stressz alatt szinte soha nem jutnak felszínre, mert a felgyülemlett infókban eltévedtünk. A gondolatok abbahagyják a sprintet, és végre megjelenik a saját belső hangod, mert a rendszered már nyugodtabb.

4.2. A csendben tisztábban látsz

A csend másik fontos előnye, hogy nem csak önmagadat hallod tisztábban, hanem azt is érted, miért reagálsz úgy, ahogy. Mivel szinte minden kellemes és kellemetlen történetben egyéb szereplők is részt vesznek, a csendnek köszönhetően még jobban felismerheted önmagad.

A csend segít különválasztani:

– Mi az, ami tényleg zavar a másik viselkedésében, szóhasználatában.
– Mi az, amit a saját múltad, automatizmusod írt bele a helyzetbe.
– Miért érint meg valami túl erősen.
– Milyen dinamikában működsz vele: megnyugszol, feszültségbe kerülsz, visszahúzódsz vagy megnyílsz.

Amikor ez a különválasztás, elemzés megtörténik, akkor jön el a felismerés pillanata. Itt válik láthatóvá, hogy a helyzet mely része tartozik a valósághoz, és melyiket adtad hozzá te a saját szűrőiddel, szokásaiddal vagy túlgondolásaiddal és mások nézeteinek befogadásával. Ez a fajta tisztánlátás rengeteget ad: magadat ismered fel abban, ahogyan a másikra reagálsz, így érthetőbbé válik a saját automatikus és tudatos működésed is.

4.3. A csend érthetővé teszi a célt

Ha tisztábban látod, mi zajlik benned és mit váltanak ki belőled a többiek, akkor a csend harmadik előnye is megérkezik: összeáll az irány. Nem a döntés, nem a végső válasz, csak a belső irányvonal, ami eddig láthatatlan szellemeset játszott a zaj alatt.

A csendben olyan kérdéseket tegyél fel, amelyek a döntés alapját adják:

– Merre szeretnék menni ebből a helyzetből?
– Milyen életminőség támogatna?
– Mi az, amit szeretnék építeni, átélni?
– Mire vagyok nyitott, és mire nincs több energiám?
– Mi működne két hónap múlva is, és mi esne szét egy hét alatt?
– Mi az, amire szívből vágyom?

A cél a csendnek köszönhetően lesz elérhető. Végre kialakul, mi lenne számodra élhető és előremutató. A csend leteszi az alapot egy olyan döntéshez, ami nem félelemből, nem kényszerből és nem külső véleményekből születik, hanem abból a belső iránymutatásból, amit valóban fontosnak tartasz.

4.4. Annában összeáll a kép

Ahogy Anna séta közben a mély levegőktől megkönnyebbült, gondolatai lassultak, elmélkedni kezd. Három dolog áll rajzolódott ki benne:

  1. Túl régóta ő alkalmazkodik. A párja erősebb személyisége mellett sokszor érzi úgy, hogy háttérbe szorul. A „nem akarok konfliktust” működése már odáig jutott, hogy a saját vágyait sem meri kimondani.
  2. Kevés figyelmet kap. Nem rosszindulatból, egyszerűen a párja máshogy él. Más ritmus, más fókusz. Anna viszont kapcsolaton belül abból töltődik, ha jelenlétet, figyelmet kap és ennek most csupán a maradéka jut. Nem egy odadobott csontot akar, nem fél óra beszélgetést 2 naponta. Ettől többre vágyik.
  3. A különbségeiket túl sokáig romantizálta. A hobbik, célok, életvitel, tempó… mind más. Eddig a barátok tanácsai miatt (például: „ez csak átmeneti”, „minden kapcsolat ilyen”, „majd megváltozik”) félretolta a belső megérzéseit. Most végre nem söpri őket a szőnyeg alá.

Anna nem a párját látja rossznak, hanem a saját mintáit és vágyait engedi a felszínre. Hajlamos lemondani az álmairól, mert a külső ingerek mindig megbillentik az önbizalmát. Amikor nem érzi a  kölcsönösséget, elkezd szorongani. Ebben a dinamikában egyszerűen nem mer kibontakozni. Ráeszmél, hogy mennyire különbözőek a párjával. A csendben végre meghallja önmagát.

5. A csend és a mágia kapcsolata

A gondolataidból, érzelmeidből napközben is folyamatosan teremted a saját valóságodat. A csend azért fontos, mert visszavisz egy olyan idegrendszeri állapotba, ahol a figyelem végre összeszedett, a zaj megszűnik. Ilyenkor lehet pontosan megfogalmazni, milyen éltetet szeretnél élni, mi a vágy, az irány, mi lenne a következő lépés. A mágiát ehhez a letisztult ponthoz érdemes kapcsolni.

A figyelem mindig azt erősíti, amire irányul. Ha egész nap azon pörögsz, mitől félsz, mitől tartasz, mitől menekülnél, akkor ennek adsz energiát, hiába gyújtasz este egy gyertyát „valami jobbért”. Ha viszont a csendben sikerül áthangolni magad a vágyak és célok felé, már egészen más pályán mozogsz. A félelem ilyenkor továbbra is jelezhet, csak már nem ő vezet, hanem egy tudatosabban választott irány.

Amíg belül káosz van, a mágiát is erőltetnéd: próbálnád „megjavítani” azt, amiről még nem is döntöttél, hogy akarod-e egyáltalán. Rendezettebb állapotban viszont tisztábban látszik, mire mondasz igent és mire mondasz nemet.

A mágikus technikák segítenek az életed abban az irányba kormányozni, mely a legbelső vágyadhoz vezet. Felgyorsítják és könnyítik az utad, de a hétköznapokban neked is kell lépni, figyelni magadra és arra, hogy a zaj ne nyerjen újra teret.

Anna a kezdetben csak annyit érzett, hogy feszültség van a párkapcsolatában. Valami nem kerek. Szerencsére nem kezdte el ezerrel tolni a szerelmi kötést, bár megtehette volna. Elmesélte a helyzetét barátainak, megkérdezte, Ők mit gondoltak, mit tennének. A sok-sok bejövő input tette a dolgát, Anna feje társadalmi vitafórummá változott.

Úgy döntött, hogy az agyalás helyett inkább sétál egyet. Ahogy a gondolatai lassultak, ébredezni kezdett tudatossága. Kérdéseket tett fel önmagának, hogy tisztábban lássa a saját valóságát. Rájött, hogy először  önmagát kell rendbe tennie. Bevetheti a mágia technikáit, ám nem párkapcsolati szempontból. Növelheti önbizalmát, kialakíthatja belső stabilitását és tisztánlátását. Úgy döntött, egy jó nagy tisztító rituáléval kezd, aztán lépésenként építkezik, miközben alaposan átgondolja a párkapcsolati vágyait is. Kizárólag ez után jöhet a döntés, menjen, vagy maradjon.

6. Csend nélkül a mágia is káoszba fullad

A csend nem változtatja át az életedet egyetlen csapásra, de legalább kiveszi a kezedből a probléma lufiját, amit már elefánt méretűre fújtál. Ha befelé figyelsz és nem hagyod, hogy a külső körülmények eltérítsenek, kiderül, melyik gondolat volt pánik, melyik volt reflex, és melyik hordozott valódi igazságot. Amikor anélkül csapsz bele például a szerelmi mágiába, hogy tisztán látnád önmagad és társad a párkapcsolatban, nagy valószínűséggel csak erőltetsz egy vélt valóságot. A végén azt mondanád: „Én nem ezt a lovat akartam.” Azért fontos a csend a mágiában és a hétköznapokban is, hogy valódi vágyaid felszínre kerüljenek, amire már érdemes technikákat, szertartásokat használni, hogy megkönnyítsék, felgyorsítsák a megvalósulást. A Sorsfordító Varázslatok Tanfolyam épp ezért tartalmaz számos koncentrációs gyakorlatot is, mert ezek segítik az elcsendesedést, a fókuszál figyelmet és a célorientált mágikus munkát. Ha szeretnéd megtanulni a tudatos teremtés és ezt szívesen egészítenéd ki gyertyákkal, füstölőkkel és „varázslatos” dolgokkal, gyere el egy tanfolyamra.

Szeretettel:
Szuromi Éva

 

Ez is érdekelhet:

Rontáslevétel és tértisztítás füstölő köteggel, gyertyafénynél”
Becsukott szemű nő égő gyertyával az erdőben, a csend és a mágia találkozására hangolódva.

Ha a bőség tényleg csak a kemény munkán múlna, akkor már régen mindenki dúsgazdag lenne, igaz? Mégis, valahogy van, aki könnyedén vonzza a lehetőségeket, más meg csak fáradtabb lesz a sok igyekezettől. Képzelj el két embert ugyanabban a boltban a pénztárnál. Az egyik bosszankodik, hogy megint elment a pénze, a másik pedig mosolyogva köszön el tőle, tudva, hogy vissza fog áramlani. Vajon ki az, aki könnyebben engedi be az új lehetőségeket?

A titok nem a vakszerencsében rejlik, hanem abban, hogyan működsz belül. Mennyire tartod magad értékesnek, mennyire mersz dönteni, és mennyire vállalsz be új utakat. Miért beszélünk mellette mágiáról is? Mert jó, ha van egy kis extra.

A bőség vízszűrője

Képzeld el, hogy a bőség olyan, mint a víz, amit egy víztisztítón keresztül engedsz a poharadba. Maga a rendszer működik: a víz jön, folyamatos az áramlás. A kérdés nem az, van-e víz, mert az mindig ott van. Ám, ha a szűrő túl kicsi, eltömődött vagy merev, akkor a víz is csupán csöpögni fog, vagy melléfolyik, esetleg nyomás alatt szétreped az egész rendszer. Na, pontosan ilyen a belső működésünk is a bőséggel kapcsolatban.

A szűrőd három fő tulajdonsága határozza meg, mennyire vagy képes befogadni az életedbe a bőséget legyen szó pénzről, lehetőségekről, élményekről, kapcsolati minőségről vagy épp testi-lelki jólétről. Nézzük szépen sorban.

1. Önértékelés – a szűrő mérete

Ha kicsi a szűrőd, a víz egy része egyszerűen elmegy mellette, csorog a lefolyóba. Akárhány lehetőség jön szembe, úgy érzed, mind kikerül. Láttál már olyan embert, aki sosem jelentkezik a klassz munkahelyre, pedig meglenne a szakmai hozzáértése? Olyan személyt, aki egyedül kávézik, mert attól tart, nincs mit mondania egy társaságban és rá nem kíváncsi senki? Olyan férfit, aki nem udvarol a kiszemelt nőnek, csak sóvárog és kifogásokat keres? Ez az, amikor valaki nem hiszi el magáról, hogy értékes. A lehetőség megjelenik, de nem talál befogadó teret, nem fér át a kis szűrőn. Egy rahedli víz kárba megy.

Ezzel szemben, ha az önértékelésed egészséges, a szűrőd elég nagy ahhoz, hogy minden szükséges víz eljusson a poharadba. Amikor tisztában vagy az értékeiddel, bátran kiállsz önmagadért, az ötleteidért, ki tudod használni a kínálkozó lehetőségeket és stabil vagy. Remegő lábak és elcsukló hang helyett határozottan kéred a fizetésemelést, megpályázol egy magasabb pozíciót. Ez a fajta hozzáállás mágnesként vonzza a jobb helyzeteket, mert a világ pontosan azt tükrözi vissza, amit te sugárzol magadról. Aki ilyen, bártan leszólít egy idegent az utcán és megdicséri a ruháját, meg is kérdezi, hol vette a dzsekit, mert tetszik neki… Könnyebben köt új kapcsolatokat és szinte soha nem jut eszébe, hogy az élet milyen nehéz, mert a problémákat megoldandó helyzetekként és fejlődési lehetőségként kezeli.

A vízszűrő megfelelő mérete tehát fontos, hogy át tudjon haladni rajta a kellő vízmennyiség, vagyis az egészséges önértékeléssel a lehetőségeket meg tudod ragadni, melyek a bőség és a minőségi élet felé visznek. Ha most kicsinek érzed magad, vagy úgy gondolod nem vagy elég (jó), akkor ragadj tollat és kezd el felsorolni, hogy mit értél el eddig az életedben. Vedd észre a benned rejlő jót, ismerd el a képességeid, fogadd el a segítséget és nyiss!

2. Döntéshozatal – a szűrő átjárhatósága

A szűrő mérete lehet tökéletes, ha közben be van dugulva… A döntéshozatal az, ami az áramlás folyamatosságát biztosítja. Ha túl sokáig tipródsz, hezitálsz, visszatartod magad, akkor egyszerűen megakad a rendszer. A víz nem folyik, mert nem engeded.

Ez nem feltétlenül tudatos. Mindenki napi szinten több tucat mikro-döntést úgy, hogy észre sem veszi. Van azonban, aki ezekkel folyamatosan halogatja a valódi előrelépést. Ezekből a mondatokból veheted észre: „majd jövő héten megkeresem”, „előbb még rendbe szedem az önéletrajzom”, „elolvasom azt a könyvet és utána belevágok”, „még elmegyek három oldásra, 10 családállításra és 2 évig járok pszichológushoz, na majd akkor kész leszek rá”. A döntés a halogatás mellett van. A víz pang, megposhad. Na jó, lehet, hogy valamennyi vizecske átcsordogál a szűrön, ám ez nem csak vízköves, hanem koszos, trutyis a sok figyelemeltereléstől és kifogástól, így valami zavaros lötty van a poharadba, amit inkább kiöntesz, minthogy megidd.

Aki viszont képes dönteni – elhatározni magát a lépés mellett és meg is teszi még akkor is, ha nem 100%-os a biztonságérzete –, az folyamatosan halad. Biztosítja az áramlást, a víz folyását. Az ilyen típusú ember az, aki nem várja meg, hogy tökéletes legyen minden körülmény, ezáltal mozgásban tartja a saját rendszerét. A döntés persze nem mindig hibátlan és tökéletes, ám lehet út közben korrigálni. Sőt! Kell is! Levonni a tanulságokat, változtatni és változni. Ez az előrehaladás ritmusa. Aki vár a tökéletes pillanatra, az gyakran a végtelen várakozásban ragad. Aki viszont lép, annak megnyílnak az utak, még ha néha kerülőn át is, de legalább a látvány gyönyörködtethet.

Biztosítsd a szűrő átjárhatóságát! Legyél merész. Ha mindig a régihez ragaszkodsz, mert azt hiszed, az biztonságos, akkor hogyan köszönthetne be az új?

3. Kockázatvállalás – a szűrő rugalmassága

Itt jön a rugalmasság. Akkor érted meg igazán, amikor valami nem úgy sül el, ahogy tervezted. Előre ugye nem tudod, hogy a döntésed pontosan milyen következményekkel jár. Maximum bízol és hiszel a legjobbakban, ám lehet, hogy a tudatalatti működésed – vagy bármi más – maga alá gyűr. Ha túlságosan merev vagy, eltörsz, ahogy egy szűrő is megrepedhet, átszakadhat, ha nem tud alkalmazkodni a nagyobb nyomáshoz.
A döntés egyben kockázatvállalás. Új munkahely, válás vagy összeköltözés, egyik sem biztosítékkal érkezik. A pszichológia azt mondja, hogy a kockázatvállalás olyan, mint egy izom: ha sosem használod, elsorvad, ha rendszeresen edzed, megerősödik. Remélem nyújtasz eleget, hogy ne legyen izomlázad.

A kockázatvállalás a mostani szempontunkból egyenlő a rugalmassággal. Aki rugalmas, az tanul egy elutasításból, nem sértődik meg. Megnézi, mit lehet másképp csinálni, és újratervez. Nem omlik össze, ha egy ötlet nem működik, hanem keres új lehetőséget. Ez nem azt jelenti, hogy nem fáj semmi, hanem azt, hogy tovább tudsz haladni a fájdalom ellenére is. Tehát ha van egy rugalmas szűrőd, akkor nagyobb nyomású vízzel is jól boldogulsz.

Félsz? Hát félj bátran!

Ez szállóigévé vált a körömben. Mert igen, félünk, igen, jöhetnek a negatív jövőbe vetített képek. Mindennek ellenére ha értékeled önmagad, meghozod a döntéseket, mert mersz kockázatot vállalni és annak ellenére cselekszel, hogy az egész ijesztő, még a végén a legszebb álmaid teljesülnek. Vagyis, ha a csapból folyik az a víz – ami a bőséget hozza az életedbe –, aláteszel egy jó méretű, tiszta és rugalmas szűrőt, a legszupibb víz folyik a poharadba, ami oltja a szomjad – vagyis teljesülnek az áhított vágyaid.
Ohhh, még turbózhatunk ám ezen a vízen!

Mágia, mint remineralizáló filter

Miután a víz átfolyt a szűrőn, és már a poharadban landolt, akár meg is ihatod. Tényleg beérnéd ennyivel? A legtöbb víztisztítóban létezik egy plusz réteg, ami ásványi anyagokat adagol vissza a vízbe, hogy táplálóbb legyen. Ez az extra réteg nem kötelező elem, de jó ha van, így ideje rátérnünk a mágiára.

Hmmm… feldobtam magamnak a magas labdát, hogyan is lehet ezt a vízszűrőnél maradva érthetően leírni ami megfogalmazódott a bucikámban.

Tehát van ez a plusz rétegünk, ami hozzáad a víz minőségéhez. Milyen extrát adhatunk a mágiával a bőséghez? Mi mást, mint energiát, információt, figyelmet. Bármit is szeretnél az életedbe a bőség /jólét címszó alatt, meg tudod fogalmazni. Több bevétel, magasabb életminőség, befektetések megléte, támogató baráti kör, klassz, szerelemmel teli párkapcsolat stb. Ehhez kapcsolsz egy rövid, egyszerű rítust vagy szimbólumot, és néhány perc zavartalan figyelmet. Hopika! A nyereséged sokszoros, hiszen már nem csak egy plusz rétegről beszélünk. 😀 Mivel bevetsz egy rituálét, szimbólumot vagy akár egy összetett szertartást gyorsabban és könnyedebben juthatsz el a célig. Vagyis ez olyan, mintha jobban kinyitnád a csapot. 

Úúúú és még van valami. Jártál már úgy, hogy kimentél a konyhába, hogy iszol egy pohár vizet, majd csörgött a telefon és máris megfeledkeztél róla? Órákkal később jutott eszedbe, hogy jaaa, szomjas voltam. Vagy már ki is nyitottad a csapot, de valaki elkezdett hozzád beszélni, ezért elhúztad a poharad, a víz meg csak folyt és folyt a semmibe, vagyis elment a lefolyóba fölöslegesen. Nos, a mágia ebben is segít, hogy rajta maradj a célodon, tehát ne vedd el korábban a poharad, minthogy megtelne.

Még valamiről nem szabad megfeledkezni. Poharad van vagy kannád? 😁 Ha valóban igazán-igazán sokmindent el tudsz képzelni a bőség szó alatt és mind el is akarod érni, akkor Te bizony egy kannát raktál a csap alá. Ez a kanna ám lassabban telik meg, mint egy pohár. Azért, hogy ne halj szomjan, időnként egy-egy poharat is tölts meg jósággal.

Hühhűűű, eljutottunk idáig, akkor jöhet pár apró gyakorlat.

7 trükk a bőség megéléséhez

Olvashatsz olyat is, amivel a szűrőd befolyásolod ás olyat is, amivel segíted magát a bőséget.

1. Szűrőtágító – Az önértékelés erősítése

Fent már olvastad… Most tényleg ülj le és szedd össze azokat a dolgokat amit már elértél, teljesítettél. Írd le mindazt, amire büszke vagy, amivel elégedett vagy. 50 pontig meg se állj! minél többet sorolsz fel, annál több fog eszedbe jutni, beindul a fantáziád hidd el. Ne add fel már 5 perc után! Ha szép a kisujjad, az is jöhet. Ha elvégezted a szakközepet, vagy gimnáziumot, pipa, miért ne írhatnád le? Hajrá!

2. Szűrőtisztító – Gyors döntés egyszerűen

Nem jutsz dűlőre? A világ legegyszerűbb megoldása, feldobni ilyenkor egy pénzérmét. Nem azért, hogy mindig azt kövesd, amit az érme mutat, hanem mert azonnal érezni fogod: örülsz vagy bosszankodsz az eredményén. Ezzel rögtön tisztán látszik, mit akarsz.

3. Szűrőrugalmasító – A rugalmassághoz

Ha veszel egy száraz ágat, ami a földön hever, könnyen kettétöröd, hiszen élettelen. Ha a fa ágát hajlítod, az nem törik oly könnyen, hiszen él. Tehát élj! Az élethez nem a törés, hanem a hajlékonyság, rugalmasság passzol. Amikor rajta kapod magad merev viselkedéseken, gondolatokon, vedd át legalább fejben, hogy milyen más változatok létezhetnek. Mit tudsz még elfogadni lehetséges megoldásnak / jövőképnek, mi az, amit már semmi esetre sem. Tehát az ötletelés rugalmassá tesz.

4. Pénz áralmás – Tudatos fizetés

Hááát, ehhez nem ártana az a készpénz, amit manapság sokan hanyagolnak, pedig annak van igazi ereje. Amikor fizetsz bármiért gondold végig magadban, hogy amit kiadsz, visszaáramlik hozzád. Ez persze nem hoz pluszt, de biztosíthatja, hogy ami kimegy, az vissza is jön, tehát az alapvető megélhetésed rendben van.

5. A kapcsolat minősége

Nem, nem biztos, hogy 300 baráttal jársz jól. Inkább legyen 3, de az igazi. Legyél jelen ezekben a kapcsolatokban. Nem arra gondolok, hogy napi 2 órát beszélgess mindenkivel. Inkább arra, hogy amikor valakivel telefonálsz, ülj le és teljes figyelmed szenteld neki, ne csinálj közben mást. Ha épp nem jókor hív, nyugodtan mond meg neki és hívd vissza. Ha pedig csak a panaszáradatot „kell” hallgatnod, dönts. Neki szüksége lenne a figyelmedre, csendre és nem okoskodásra. Szeretnéd ezt megadni vagy sem?

6. Testi-lelki jólét

Engedd meg magadnak a töltődést. Ez mindenkinek más. Lehet egy jó limonádé vagy süti a kedvenc kávézódban. Egy fürdősós ázás egy kád melegvízben, amikor megengeded magadnak a lazulást. Semmit tevés, amikor csak bámulod a plafont és végre nem agyalsz. Egy nagy séta a természetben. Bármi, amitől úgy érzed, több az energiád, nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagy.

7. Lehetőségek bősége

Válassz 6 dolgot, amit már régóta szerettél volna kipróbálni, megvalósítani, átélni. 1-6 között számozd be, majd vegyél elő egy dobókockát és dobj. Amelyik szám kijött, abba vágj bele azonnal. Amint kipipáltál egyet, vegyél egy újabb kívánságot a helyére és dobj újra.

Most már ihatod

A bőséghez vezető út három pillérre épül: egy stabil önértékelésre, gyors és határozott döntésekre, meg persze arra, hogy néha merj kilépni a komfortzónádból, még ha közben picit remegsz is. Ezek nélkül csak álmodozol a gazdagságról, ahelyett hogy tényleg innál belőle egy jó nagy kortyot.

A mágia ehhez nem ad varázspálcát (az amúgy is folyton elgurulna a fiók hátuljába), hanem fókuszt és plusz erőt. Egy gyertya, egy szimbólum vagy egy apró rituálé olyan, mint amikor a vízszűrő után még kapsz egy extra vitamintablettát is: finomabb, táplálóbb és jobban érzed tőle magad. Jaa és ezzel rendesen kinyitod a csapot. Összességében segítenek visszatérni ahhoz az állapothoz, ahol a bőség természetes.

A három pillér a mágiával fűszerezve olyan, mint a két láb a járáshoz. Egyik nélkül botladoznál, együtt viszont stabilan és magabiztosan haladhatsz előre.

Szóval amikor legközelebb a bőségeden agyalsz, először is ne agyalj és ne csak számokban mérd! Nézd meg, hogy áll a „szűrőd”. Elég nagy? Átjárható? Rugalmas? Támogasd mindezt egy-két hétköznapi trükkel, amik nem veszik magukat halálosan komolyan, de klasszul működnek.

Szeretettel:
Szuromi Éva

 

Ez is érdekelhet:

Rontáslevétel és tértisztítás füstölő köteggel, gyertyafénynél”
Becsukott szemű nő égő gyertyával az erdőben, a csend és a mágia találkozására hangolódva.

Volt már olyan napod, amikor este lefekvéskor azt gondoltad: „De jó, végre egy kis nyugalom”, majd rájöttél, hogy fogalmad sincs, mi történt aznap? Az idő elrohant, a feladatok kipipálva (vagy nem), de közben valahogy minden összefolyt. Ez a modern élet egyik csapdája, az automatizmus, miközben a tudatosság csicsikál. Megyünk előre, intézünk, reagálunk, de valójában nem vagyunk jelen. Úgy érezheted magad, mint macska a centrifugában.

A tudatosság ennek az ellentéte. Nem elvont spirituális hókuszpókusz, nem is egy újabb trendi fogalom, amitől azonnal megvilágosodsz. A tudatosság egyszerű, mégis izgalmas felfedezés, ami új nézőpontokat nyit meg előtted. Arról szól, hogy valóban jelen vagy az életedben, az itt és mostban, érted, mi történik benned és körülötted és képes vagy irányítani a reakcióidat.

Ebben a cikkben végignézzük, mi is ez a tudatosság, milyen rétegei vannak, miért érdemes foglalkozni vele és kapsz konkrét gyakorlatokat is, amiket már ma kipróbálhatsz. Ismerd meg az alapokat, hogy a tudatosság és a jelenlét a hétköznapjaid egyik legjobb szövetségesévé váljon. Olyanná, mint egy jó barát, aki mindig hoz kévát, de nem nyúlja le mellőle a sütid. Olvass tovább

Valódi, mély kapcsolatokat szeretnél? Érdemes több szemszögből megnézni a működésed. Nem csak az számít, mit mondasz vagy mit teszel, hanem az is, milyen energetikai és tudati térből indul el benned a szándék. Lehet, hogy te jót akarsz, mégis sorra furcsa emberek és helyzetek jönnek szembe veled. Vagy pont az, akit szeretnél magadhoz vonzani, valahogy soha nem érkezik meg.

A kapcsolatok – legyen szó párkapcsolatról, barátságról, munkatársakról vagy akár a bolti eladóról – visszajelzések. Valamiről, ami benned működik. Néha a legmélyebb félelmeidről. Máskor a vágyott, de még elnyomott részeidről. Mindig türköt tart, ami lehet homályos, torzít, vagy épp összetörik és megvágja a kezed, fájdalmat okoz, mégis fontos mondanivalója van.

A cikkből megismered, hogyan hat rád a láthatatlan játszma és mit tudsz vele kezdeni. Rezgések, gondolatminták, és persze tükrök. Ha végigolvasod, lehet, hogy nem csak a világhoz, de önmagadhoz is jobban tudsz majd kapcsolódni. Talán egy picit máshogy nézel majd az emberekre és a saját gondolataidra egyaránt. Nem marad ki a szerelmi mágia sem. Vajon ott mi működik, mi teremti meg a kapcsolatot? Olvass tovább

Volt már olyan érzésed, hogy végre valami elkezdett jól alakulni… és aztán hirtelen megmagyarázhatatlan rossz érzésed támadt tőle? Mintha nem is tudtad volna hova tenni a jót? Ha igen, üdv a klubban. Kapaszkodj meg: lehet, hogy a befogadás akadályai tornyosulnak előtted, amik rejtett, tudattalan blokkolások, így nem tudod beengedni az újat, amit meghívtál  az életedbe.

Ugye ismerős az érzés, amikor már végre azt mondod: „Oké, elfogadom, ez van most” és hirtelen fellélegzel. Mintha lekerülne rólad egy ólomsúlyú kabát. Ez az a pont, ahol valami megváltozik benned. Erről olvashattál az előző cikkben is, ahol az elfogadás erejét boncolgattam, és azt, hogyan teremti meg a mágia, a tudatos teremtés alapját. De… mi jön utána?

Hiába fogadod el, ami van, ha közben nem vagy képes befogadni, ami jön. És nem, nem azért, mert nem akarod. Hanem mert nem vagy ráhangolódva. Mintha a tudatosság rádiója csak egy bizonyos frekvenciát venne és a „jó”, az „új”, az „emelkedett” még nem hallható.

Ez az írás annak jár utána, miért lehet, hogy a belső elfogadás után sem indul be a vágyott változás, és hogyan függ össze a befogadás képessége a tudatosságoddal, pszichés mintáiddal és a kvantummező végtelen lehetőségeivel. Vágjunk bele!

Olvass tovább

Aki valaha is próbált nyugodtan elfogadni egy idegesítő embert, egy kellemetlen helyzetet vagy épp a saját rossz szokásait, az tudja: az elfogadás az adott pillanatban nem egy kényelmes wellnessmeditáció rózsaszín füsttel és halk csengettyűszóval. Az elfogadás időt igényel, néha dühítő, máskor meghökkentő, de leginkább felszabadító. Általában nem egy csilli-villi Insta poszt villan be, hanem egy belső feszültség érkezik, tiltakozás, az gondolat: „Na, ezt aztán tuti nem fogadom el.

Ebben a cikkben rendbe tesszük az elfogadás fogalmát. Megismered, mi nem elfogadáshogyan ejtenek ezek csapdába és tartanak vissza a változástól. Aztán megnézzük, mit jelent valójában őszintén elfogadnihogy kiléphess a csapdákból.  Nem marad ki a mágia-elfogadás varázsa, vagyis a kettő közti kapcsolat és a gyakorlati tippek sem, mert a tudatos teremtés pont ott kezdődik, ahol végre nem harcolsz tovább. Olvass tovább

A bőségre, jólétre vágyni természetes. Ám nem azokhoz érkezik, akik nagyon szeretnék. Nem is azokhoz, akik beírják egy naplóba ötször, hogy „bőségben élek, áramlik hozzám a pénz, tele van a bankszámlám…”. Szerencsére nincs előírva különleges beavatás vagy titkos formula, de megtapasztalásához szükséges a jelenlét, egy bizonyos típusú érzelem és egyfajta finom belső átállás, ami megengedi, hogy az élet többé váljon körülötted.

A Bőség ajtajának kulcsa című cikkben olvashatsz arról, hogy a lényeget belül kell elérned. Az ajtó csak akkor nyílik ki, ha végre abbahagyod a kilincsrángatást és megkeresed a zsebedbe rejtett kulcsot. Tehát belül, önmagadban minden a rendelkezésedre áll a bőség megéléséhez, de nem engeded felszínre. Ezt a „kulcs” témát boncolgatjuk most tovább, kicsit más nézőpontból, hogy mélyebben megértsd és levegyük a spirituális maszlagot a bőség témájáról és a háláról. Olvass tovább