,

Év végi összegzés 3 dobozban

Átéltél már kínos másodperceket, amikor valaki megkérdezte: „Naaaaa és milyen volt az éved?” Ott állsz pislogva, miközben a fejedben beindul a keresőmotor. Tölt…, tölt… tölt… 1-2 emlékfoszlány beugrik, majd a három kiemelkedő találat: fáradt voltam, sok volt a dolog, gyorsan eltelt. Pontosan tudod, hogy ez nem igazi összefoglaló, de alig jut eszedbe valami.
Az év végi lezárás azért értékes, mert olyan, mint egy jó leltár. Az életed szétszóródott, elfelejtett részleteit megkeresed és rendszerezed. Az eltelt napok értelmet kapnak és a végére jó érzéssel tölt el az összegzés, akkor is, ha most úgy véled nem voltál túl sikeres.

Ebben a cikkben egy egyszerű leltáríven haladunk végig az összegzéshez, amivel könnyedén tudsz dolgozni. Három dobozba gyűjtjük a darabokat: kész, folyamatban, elengedve vagy halasztva. A végére teljesen világos lesz, mi történt veled idén, és az is, hogyan lehet ezt az egészet egy még örömtelibben kezelni.

Neeeem, ez nem egy átlagos évértékelés-tervezés írás, ami a csapból is folyik. Ha jövőre (is) eredményes varázslatokat szeretnél, vedd komolyan!

Olvass tovább

Az emlékek szerkesztése a vágószobában

Az életedben akad pár emlék, amelyik úgy viselkedik, mint egy végtelenített mozi: újra előkerülnek, amikor zuhanyzol, vezetsz vagy épp lefekvéskor, hogy véletlenül se tudj elaludni. Régi beszólások, szakítások, családi viták, munkahelyi bakik, amiktől úgy összeszorul a gyomrod, mintha épp most történne az egész. Sóvárgás? Sírás? A múlt ilyenkor leszögez egy szerepbe, ahelyett hogy segítené a felismerést, támogatná a fejlődést és irányt mutatna, hogy legközelebb máshogy reagálj, szabadabban dönts.

Tudtad, hogy a belső Disney+ több kategóriában engedi lejátszani ugyanazt a filmet? Válthatsz szappanoperáról dokumentumra. Lepörgetheted ugyanazzal a hozzáállással, sopánkodva, nyalogatva a sebeid, vagy elemző nézőpontból, ahol meglátod a részleteket, amik eddig elkerülték a figyelmed  és új összefüggéseket fedezel fel.

Ez a cikk abban segít, hogy átlásd, mi zajlik ilyenkor az agyadban: hogyan kerül „szerkeszthető” állapotba egy emlék, miként kaphat új jelentést egy régi történet, és hogyan fordulhat át a bénító rágódás elengedéssé.

Olvass tovább

,

A csend szerepe a mágikus munkában

A mágia világában a legtöbb ember a gyertyákra, a füstölőkre, kiegészítőkre, az eszközökre figyel. Ezek látványosak, illatosak, titokzatosak és remekül mutatnak fotókon is, a közösségi média kedvenceinek számítanak. A háttérben azonban ott lapul valami, ami minden működést meghatároz: a csend. Ebben az állapotban a feszültség oldódik, lassul a belső pörgés, a gondolatok elhalkulnak és rendeződnek. Olyan pillanat ez, mint amikor végre elhallgat a szomszéd flexe, és hirtelen kiderül, mennyire fárasztó volt az a zaj.

A mágikus munka ebből a csöndes térből indul, mert a figyelem egy irányt tart. Kirajzolódik a vágy, tisztul a cél, értelmet kap az irány, amerre haladni szeretnél. Az öt mágikus alapfeltétel – erő, hit, vizualizáció, kitartás–türelem, tisztelet – egy működő rendszerré áll össze. Ez a cikk azt mutatja meg, hogyan válik ez a láthatatlan háttérállapot a mágikus eszköztárad egyik legerősebb és nélkülözhetetlen elemévé.
Olvass tovább

,

A csend, mint teremtő közeg

Néha a gondolataink úgy torlódnak össze, mintha egy szűk utcán próbálna egyszerre átpréselődni három busz és néhány tanácstalan autós, miközben a járókelők cikáznak köztük. Ilyenkor az ember már csak azt érzi, hogy semmi sem halad előre, csak nő a belső káosz. Ehhez elég egy érzelmileg bizonytalan élethelyzet, például egy olyan kapcsolat, ahol felmerül a kérdés: menjek vagy maradjak?

Anna – a cikkben futó példánk – pont ilyen szituációban találja magát. Nem tudja eldönteni, mi a következő lépés, tényleg összeillik-e még partnerével és ezt nem könnyíti meg, hogy tíz különböző ember tíz különböző tanácsot ad neki. Minél több a vélemény, annál nagyobb a zaj.

A csend ilyenkor óriási jelentőségű lenne. Ez adná azt a stabil pontot, ahol végre leáll a fejünkben a „külső véleménycsatorna”, és helyet kap az, amit eddig elnyomott a zsibongás: mit érzünk, mit szeretnénk és mi az, ami tényleg rólunk szól. A csendből indul a tisztánlátás, a jó döntés és minden olyan teremtő folyamat, ahol már nem a félelem vagy mások tanácsa diktál, hanem a saját irányunk.

Lehet, hogy Anna helyzete nem a te történeted, de ha időnként nálad is elszabadul a mentális forgalom, érdemes tovább olvasnod, mert ugyanazok a működések hatnak a te döntéseidre is.

1. A külső zaj

A legtöbb zűrzavar ott kezdődik, hogy amikor bizonytalanok vagyunk valamiben, meg akarjuk érteni, „mi a helyzet”. Ilyenkor jön a körbekérdezés. A barátoknak, a családnak, a kollégáknak, a fél világnak elmondjuk a történetet, ők pedig természetesen kifejtik a véleményüket. Mindenki mást, mert mindenki a saját tapasztalataiból indul ki. Ez az a külső zaj, ami szépen lassan elnyomja a saját gondolatainkat. Túl sok vélemény, túl sok tanács, túl sok értelmezés, és egy idő után már azt sem tudjuk, mi volt a kérdés, csak azt, hogy mindenki más szerint mit kellene tennünk.

Anna is ebbe csúszik bele, hiszen tanácstalan, döntésképtelen, hogy benne maradjon-e kapcsolatában, így kikéri mások véleményét. Az egyik ismerős szerint mennie kellene, a másik szerint maradnia, a harmadik szerint túl sokat ad bele, a negyedik szerint épp keveset. Ahány ember, annyi irányba húz. Anna egy idő után már nem azt figyeli, a hallottak milyen érzelmeket váltanak ki belőle, hanem azt próbálja kitalálni, kinek van igaza.

A figyelme teljesen kifelé fordul. Nem önmagára hallgat, hanem másokra. Érthető, hogy kapaszkodót keres, csak közben elveszíti a belső irányát. A barátok a saját múltjukat vetítik rá a helyzetre. A jószándék klassz, csak néha egészen másfelé visz, mint amerre valóban mennél.

Igazi döntést akkor tudunk hozni, ha szívünk és eszünk végre kézen fogva egy irányba halad. Amíg ezekben nincs rend, addig hiába próbálkozunk.

2. A stresszes idegrendszer csak reagál, nem dönt

Amikor milliónyi vélemény kering körülöttünk és bennünk, az idegrendszer egy idő után úgy érzi, hogy túl sok az impulzus. Ez a fajta mentális túlterhelés stresszt vált ki, amitől elmosódnak a részletek. Már nem látjuk tisztán a helyzetet, rendszerünk nem alkalmas valódi, hosszú távú döntések meghozatalára. Nézzük meg mélyebben, de egyszerűen a neurobiológiai okot.

A prefrontális kéreg – az a terület, amely a tervezésért, mérlegelésért és helyzetfelismerésért felel – tartós stressz hatására háttérbe húzódik. Az agy inkább a gyors, ösztönös válaszokra áll rá. Felerősödnek a béta agyhullámok, amelyek az éber, feszült, problémaközpontú állapotot eredményezik. Rövid távon segítenek a tűzoltásban, hosszabb távon viszont túlpörgetik a gondolkodást – agyalás lesz belőle –, és megjelenik a jól ismert kapkodó, széteső figyelem.

A félelem könnyen átveszi a főszerepet. Beszűkíti a terepet, felnagyítja a kockázatokat, a lehetőségeket pedig észre sem veszi. A belső monológ egyre inkább a legrosszabb forgatókönyveket ismételgeti. Nem véletlen, hogy sokszor pont akkor gyártjuk a legdrámaibb történeteket, amikor már amúgy is túlfeszített az idegrendszer. A döntéseink nem abból indulnak ki, hogy mit szeretnénk, hanem abból, hogy mitől félünk. A félelem viszont torzítja a valóságot, túlértékeli a kockázatot és alulértékeli az erőforrásokat.

A csend ebben a folyamatban olyan, mint egy fokozatos lassítás, fékezés. Az idegrendszer lejjebb kapcsol, átvált egy rendezettebb, befogadóbb állapotba, megjelennek az alfa agyhullámok, amelyek a nyugodtabb, összeszedettebb figyelemhez kapcsolódnak. Végre értelmesebben lehet gondolkodni, összefüggéseket felismerni és könnyebben rendezni azt, ami eddig teljesen kusza volt.

3. Hogyan érd el a csendet misztikumok nélkül?

A csend nem kopogtat be csak úgy, magától. Tenni kell érte, csökkenteni a stresszt okozó tényezőket, a túl sok ingert és visszahúzni a figyelmet magunkra.

  • A csend első lépcsője nem a befelé figyelés, hanem az, hogy csökkented a kívülről érkező ingereket. Pár óra is elég, amikor:
    • nem meséled el újabb embernek a történetedet,
    • nem keresel friss véleményt,
    • nem elemzed tovább a korábban hallottakat.

Ekkor az idegrendszer egyszerűen kevesebb információt kap, ami természetesen lejjebb viszi a zajszintet. Ez ez egy pihenő, semmi extra módszert nem igényel, maximum önfegyelmet.

  • A stressznek van egy felfutása és egy lecsengése. A csend akkor jöhet, amikor a test visszatér az eredeti ritmusába. A következőkkel segítheted:
    • egy lassabb séta,
    • egy arcmosás vagy zuhany,
    • pár perc csendes ülés, bambulás,
    • egy rutintevékenység, ami nem igényel gondolkodást (mosogatás, rendrakás).

Ezek a cselekvések segítik az átállást, a megnyugvást. Mivel fizikailag is helyet kell változtatnod, kikerülsz abból az energetikai térből, amiben pörögtél, tehát dupla haszon.

  • Amikor a külső ingerek csökkenek és a test is visszavesz a tempóból, a fej automatikusan próbál még a megszokott sebességen pörögni. Nem kell teljesen leállítani a gondolatokat – bár az lenne az igazi –, elég, ha csak nem eteted tovább őket. Jól működhet:
    • ha pár percre nem erőlteted, hogy csinálj valamit, hanem megállsz és csak bambulsz ki a fejedből,
    • fészkelődsz egyet a székben és a testtartásodra, az izmaidra helyezed a figyelmed,
    • kis ideig a légzésedre koncentrálsz.

A fentiekkel a gondolatok ritmusa magától lassul, talán egy pillanatra teljesen el is tűnik minden a fejedből.

Annának már zúg a bucija a sok tanácstól és ötlettől. Ám minél több véleményt hall, annál jobban összezavarodik, még erősebb a kétely, hogy kilépjen kapcsolatából, vagy benne maradjon. Tele lesz a hócipője, így csapot papot ott hagyva sétálni indul. Nagy bánatában mélyeket sóhajt a friss téli levegőn és meglepődve tapasztalja, hogy a fejében futó narrátor — az a kis belső rádió, ami eddig szünet nélkül nyomta a műsort — halkulni kezd. Anna hetek óta először érzi a megkönnyebbülést.

4. A csend megmutatja, mi számít igazán

A csend nem azért érdekes, mert nem beszélsz, hiszen a gondolatok elcsendesedéséről van szó. Visszaadja a józan eszed hiszen az idegrendszer végre nem ezerrel pörög, hanem átvált egy nyugodtabb üzemmódba. Megjelenik az, amire korábban nem volt kapacitásod: rálátsz arra, mi működik benned. Ez olyan, mintha a fejedben a sürgősségi helyett bekapcsolna a normál, rendszerező üzemmód: nem gyárt több drámai forgatókönyvet, csak elkezdi összerakni a képet.

4.1. A csendben végre magaddal kapcsolódsz

A túlpörgött állapot legnagyobb trükkje, hogy elhiteti velünk, hogy épp gondolkodunk, pedig valójában csak kattogunk. A csend első előnye, hogy ebből a kattogásból átlépsz valamibe, ami elmélkedésnek nevezhetünk. Ilyenkor jelenik meg az a fajta józan rálátás, ami nélkül semmilyen döntés nem lehet ésszerű.
A csend lehetővé teszi, hogy olyan kérdéseket tegyél fel, amelyek stressz alatt elérhetetlenek voltak. Például:

– Pontosan mi zavar ebben a helyzetben?
– Mi az, ami jól esne?
– Mire vágyom valójában?
– Milyen mondanivalója van a sztorinak?
– Mi az, hosszú távon elégedetté tesz, és mi az, ami már rövid távon is kiborít?

Ezek azok a kérdések, amelyek stressz alatt szinte soha nem jutnak felszínre, mert a felgyülemlett infókban eltévedtünk. A gondolatok abbahagyják a sprintet, és végre megjelenik a saját belső hangod, mert a rendszered már nyugodtabb.

4.2. A csendben tisztábban látsz

A csend másik fontos előnye, hogy nem csak önmagadat hallod tisztábban, hanem azt is érted, miért reagálsz úgy, ahogy. Mivel szinte minden kellemes és kellemetlen történetben egyéb szereplők is részt vesznek, a csendnek köszönhetően még jobban felismerheted önmagad.

A csend segít különválasztani:

– Mi az, ami tényleg zavar a másik viselkedésében, szóhasználatában.
– Mi az, amit a saját múltad, automatizmusod írt bele a helyzetbe.
– Miért érint meg valami túl erősen.
– Milyen dinamikában működsz vele: megnyugszol, feszültségbe kerülsz, visszahúzódsz vagy megnyílsz.

Amikor ez a különválasztás, elemzés megtörténik, akkor jön el a felismerés pillanata. Itt válik láthatóvá, hogy a helyzet mely része tartozik a valósághoz, és melyiket adtad hozzá te a saját szűrőiddel, szokásaiddal vagy túlgondolásaiddal és mások nézeteinek befogadásával. Ez a fajta tisztánlátás rengeteget ad: magadat ismered fel abban, ahogyan a másikra reagálsz, így érthetőbbé válik a saját automatikus és tudatos működésed is.

4.3. A csend érthetővé teszi a célt

Ha tisztábban látod, mi zajlik benned és mit váltanak ki belőled a többiek, akkor a csend harmadik előnye is megérkezik: összeáll az irány. Nem a döntés, nem a végső válasz, csak a belső irányvonal, ami eddig láthatatlan szellemeset játszott a zaj alatt.

A csendben olyan kérdéseket tegyél fel, amelyek a döntés alapját adják:

– Merre szeretnék menni ebből a helyzetből?
– Milyen életminőség támogatna?
– Mi az, amit szeretnék építeni, átélni?
– Mire vagyok nyitott, és mire nincs több energiám?
– Mi működne két hónap múlva is, és mi esne szét egy hét alatt?
– Mi az, amire szívből vágyom?

A cél a csendnek köszönhetően lesz elérhető. Végre kialakul, mi lenne számodra élhető és előremutató. A csend leteszi az alapot egy olyan döntéshez, ami nem félelemből, nem kényszerből és nem külső véleményekből születik, hanem abból a belső iránymutatásból, amit valóban fontosnak tartasz.

4.4. Annában összeáll a kép

Ahogy Anna séta közben a mély levegőktől megkönnyebbült, gondolatai lassultak, elmélkedni kezd. Három dolog áll rajzolódott ki benne:

  1. Túl régóta ő alkalmazkodik. A párja erősebb személyisége mellett sokszor érzi úgy, hogy háttérbe szorul. A „nem akarok konfliktust” működése már odáig jutott, hogy a saját vágyait sem meri kimondani.
  2. Kevés figyelmet kap. Nem rosszindulatból, egyszerűen a párja máshogy él. Más ritmus, más fókusz. Anna viszont kapcsolaton belül abból töltődik, ha jelenlétet, figyelmet kap és ennek most csupán a maradéka jut. Nem egy odadobott csontot akar, nem fél óra beszélgetést 2 naponta. Ettől többre vágyik.
  3. A különbségeiket túl sokáig romantizálta. A hobbik, célok, életvitel, tempó… mind más. Eddig a barátok tanácsai miatt (például: „ez csak átmeneti”, „minden kapcsolat ilyen”, „majd megváltozik”) félretolta a belső megérzéseit. Most végre nem söpri őket a szőnyeg alá.

Anna nem a párját látja rossznak, hanem a saját mintáit és vágyait engedi a felszínre. Hajlamos lemondani az álmairól, mert a külső ingerek mindig megbillentik az önbizalmát. Amikor nem érzi a  kölcsönösséget, elkezd szorongani. Ebben a dinamikában egyszerűen nem mer kibontakozni. Ráeszmél, hogy mennyire különbözőek a párjával. A csendben végre meghallja önmagát.

5. A csend és a mágia kapcsolata

A gondolataidból, érzelmeidből napközben is folyamatosan teremted a saját valóságodat. A csend azért fontos, mert visszavisz egy olyan idegrendszeri állapotba, ahol a figyelem végre összeszedett, a zaj megszűnik. Ilyenkor lehet pontosan megfogalmazni, milyen éltetet szeretnél élni, mi a vágy, az irány, mi lenne a következő lépés. A mágiát ehhez a letisztult ponthoz érdemes kapcsolni.

A figyelem mindig azt erősíti, amire irányul. Ha egész nap azon pörögsz, mitől félsz, mitől tartasz, mitől menekülnél, akkor ennek adsz energiát, hiába gyújtasz este egy gyertyát „valami jobbért”. Ha viszont a csendben sikerül áthangolni magad a vágyak és célok felé, már egészen más pályán mozogsz. A félelem ilyenkor továbbra is jelezhet, csak már nem ő vezet, hanem egy tudatosabban választott irány.

Amíg belül káosz van, a mágiát is erőltetnéd: próbálnád „megjavítani” azt, amiről még nem is döntöttél, hogy akarod-e egyáltalán. Rendezettebb állapotban viszont tisztábban látszik, mire mondasz igent és mire mondasz nemet.

A mágikus technikák segítenek az életed abban az irányba kormányozni, mely a legbelső vágyadhoz vezet. Felgyorsítják és könnyítik az utad, de a hétköznapokban neked is kell lépni, figyelni magadra és arra, hogy a zaj ne nyerjen újra teret.

Anna a kezdetben csak annyit érzett, hogy feszültség van a párkapcsolatában. Valami nem kerek. Szerencsére nem kezdte el ezerrel tolni a szerelmi kötést, bár megtehette volna. Elmesélte a helyzetét barátainak, megkérdezte, Ők mit gondoltak, mit tennének. A sok-sok bejövő input tette a dolgát, Anna feje társadalmi vitafórummá változott.

Úgy döntött, hogy az agyalás helyett inkább sétál egyet. Ahogy a gondolatai lassultak, ébredezni kezdett tudatossága. Kérdéseket tett fel önmagának, hogy tisztábban lássa a saját valóságát. Rájött, hogy először  önmagát kell rendbe tennie. Bevetheti a mágia technikáit, ám nem párkapcsolati szempontból. Növelheti önbizalmát, kialakíthatja belső stabilitását és tisztánlátását. Úgy döntött, egy jó nagy tisztító rituáléval kezd, aztán lépésenként építkezik, miközben alaposan átgondolja a párkapcsolati vágyait is. Kizárólag ez után jöhet a döntés, menjen, vagy maradjon.

6. Csend nélkül a mágia is káoszba fullad

A csend nem változtatja át az életedet egyetlen csapásra, de legalább kiveszi a kezedből a probléma lufiját, amit már elefánt méretűre fújtál. Ha befelé figyelsz és nem hagyod, hogy a külső körülmények eltérítsenek, kiderül, melyik gondolat volt pánik, melyik volt reflex, és melyik hordozott valódi igazságot. Amikor anélkül csapsz bele például a szerelmi mágiába, hogy tisztán látnád önmagad és társad a párkapcsolatban, nagy valószínűséggel csak erőltetsz egy vélt valóságot. A végén azt mondanád: „Én nem ezt a lovat akartam.” Azért fontos a csend a mágiában és a hétköznapokban is, hogy valódi vágyaid felszínre kerüljenek, amire már érdemes technikákat, szertartásokat használni, hogy megkönnyítsék, felgyorsítsák a megvalósulást. A Sorsfordító Varázslatok Tanfolyam épp ezért tartalmaz számos koncentrációs gyakorlatot is, mert ezek segítik az elcsendesedést, a fókuszál figyelmet és a célorientált mágikus munkát. Ha szeretnéd megtanulni a tudatos teremtés és ezt szívesen egészítenéd ki gyertyákkal, füstölőkkel és „varázslatos” dolgokkal, gyere el egy tanfolyamra.

Szeretettel:
Szuromi Éva

 

Ez is érdekelhet:

Rontáslevétel és tértisztítás füstölő köteggel, gyertyafénynél”

Rontáslevétel és tértisztítás az elengedéshez

Becsukott szemű nő égő gyertyával az erdőben, a csend és a mágia találkozására hangolódva.
,

A csend szerepe a mágikus munkában

,

Mi köze a belső átalakulásnak a lakásfelújításhoz?

Képzeld el, hogy először lépsz be a saját belső világodba. Valami békés, harmonikus, kifinomult térre számítasz, ahol minden letisztult, rendezett és a helyén van… ehelyett olyan látvány fogad, mintha egy félbehagyott felújítás közepébe érkeztél volna. A gondolataid szanaszét hevernek, mint a festékesdobozok, a vödrök és a szétdobált ecsetek, az érzelmeid pedig ott támaszkodnak a sarokban, karba tett kézzel, és kérdezgetik: „Meddig tart ez még?”

A belső átalakulás és újjászületés pontosan ilyen. Egyszerre lelkesítő és káoszos, inspiráló és kiszámíthatatlan. Vannak lendületes napok, akadnak katasztrófa hetek, és néha az újratervezés is becsúszik – legtöbbször pont akkor, amikor a legkevésbé számítanál rá. A folyamat első szakaszában több a kérdőjel, mint a válasz, mégis innen indul minden valódi lépés.

Ebben a cikkben végigmegyünk a belső átalakulás és újjászületés útján úgy, mintha egy lakásfelújítás lenne, hogy életszagúan tudd értelmezni, min mész keresztül. Hogy lásd, mire érdemes fókuszálni, hogyan érdemes hozzáállni, és miért érdemes örömmel figyelni a folyamat minden részét.

Olvass tovább

,

Valami van a levegőben

Hogy érzed magad? Nem csak úgy udvariasságból kérdezem, hanem azért, hogy figyelj most jobban önmagadra! Szóval? Hogy vagy? Furcsán? Kicsit mintha minden a feje tetejére állt volna? Van valami a levegőben? Egyik nap még rendben van az élet, másnap meg olyan, mintha valami láthatatlan kéz a fejedet verné a falba, vagy megnyomna egy reset gombot, mindent letépve rólad? Talán szétesőben a kapcsolatod, elveszítesz valamit, amit biztosnak hittél, vagy egyszerűen feszít belül egy izé és nem érted miért. Lehet, hogy mágiázol, gyertyákat gyújtasz, koncentrálsz és vizualizálsz még sem jön az eredmény….

Pedig a felszínen minden változatlannak tűnik. Ugyanaz a reggeli dugó, ugyanaz a kávéillat, ugyanaz a naptárba írt feladat halom.  Ám valahogy mégis más van odakint, ami átfordítana odabent.

A következő sorokból felismerheted, hogy nem valami őrület része vagy, nem véletlenek sorának áldozata és főleg nem a balszerencséé. Van egy mögöttes ritmus, egy erő, ami most szinte mindenkit megmozgat. Gyere és vedd fel ezt a ritmust, használd ki az erőt, hogy könnyebben tudj mozogni és világosan értsd, mi zajlik most.

Az elmúlt évek szűkülése

Időutazás következik. Ha egy mondatban kellene összefoglalni az elmúlt 5–10 év kollektív élményét, talán így hangzana: beszűkült a tér. Ez nem csak képletesen történt, nagyon is valóságos, fizikai tapasztalás volt. Emlékszel még? Kijárási tilalom, maszk, szabályok. Meghatározott mozgásterület és kapcsolattartás. Először kívül húzták meg a kereteket.

Ahogy haladtunk előre az időben, a fizikai korlátozások mellett elkezdődött a mentális és érzelmi szűkülés is. Egyre kevesebb gondolat fért bele a „megengedett” mezőbe. Nem lehetett kimondani dolgokat, mert aki kilógott a sorból, arra pillanatok alatt rásütötték a címkét: összeesküvés-hívő, felelőtlen, szélsőséges. Orvosokat hallgattattak el, akik másképp gondolkodtak.Volt, akit bíróságra idéztek, másokat egyszerűen csak ellehetetlenítettek. Volt, aki önként húzódott vissza, csendben, csalódottan.

A külső szorítás átalakult belső működésmintává. Az emberek önmagukat is automatikusan korlátozni kezdték. Kialakult a reflex: „Erről inkább ne beszélj.” „Inkább ne kérdezd.” „Nem éri meg.” Ez eredményezte a tudatosság szűkülését is. Már nem csak a mozgás, a kapcsolódás, a beszéd vált nehézzé, hanem maga az észlelés, a gondolkodás, a tágabb értelmezés lehetősége is.

A belső tágas tér, ahol még lehetett álmodni, játszani, kockáztatni vagy csak szabadon végiggondolni valamit, szinte teljesen megszűnt. A félelem lett a fő kommunikációs csatorna. Akkor is tudsz a külvilág zajáról, ha nem követed napi szinten az eseményeket. A bizalmat felváltotta a gyanakvás. Emberek ülnek le egymással szembe a családi vacsorán, és már nem tudnak beszélgetni, mert túl nagy lett köztük a távolság.

A nevetés kevesebb, a feszültség több. Az öröm és a felszabadultság egyre inkább luxuscikké vált. Aki könnyed volt, azt komolytalannak bélyegezték. Aki nem félt, azt felelőtlennek. Aki remélt, azt naivnak. Aki nem állt be a sorba, azt kockázatnak. Már nem volt elég „normálisnak” lenni, teljesen be kellett illeszkedni a sűrűségbe, abba a lassú, nyomott ritmusba, ahol az emberek csak túlélnek. Aki mégis megpróbált hinni, tervezni vagy másként gondolkodni, gyakran megkapta: „ne legyenek illúzióid…”. A szabadság, az önazonosság utáni vágy – vagy akár csak egy egyszerű kérdés – fenyegetésnek tűnt. Olyan ez, mint egy záródó doboz, ahonnan mindenki próbálna menekülni, de csak egyre jobban beszorul.

A végső eredmény az, hogy rengetegen érzik, nem tudnak kapcsolódni. Se másokhoz, se önmagukhoz. A háttérben megjelent az elszeparáltság nyomasztó belső csendje. Szerencsére duális világban élünk. Ahol fájdalom van, ott idővel elindul a gyógyulás. Ahol sötét van, felkapcsolhatunk egy lámpát. Ahol van szűkülés, ott előbb-utóbb megjelenik a tágulás. Most épp ennek az ellenmozgásnak a küszöbén állunk.

A tágulás ideje

A természet soha nem hagy tartósan fennmaradni egy végletet. A túl sok félelem, a túl sok kontroll, a túl sok belső szűkülés idővel létrehoz egy ellenirányú mozgást, ami megpróbálja helyreállítani az egyensúlyt.  A fizika egyik alaptörvénye, hogy ha egy rendszer túl sokáig sűrűsödik – azaz növeli a zártságot, nyomást –, akkor egy idő után kiegyenlítődésre törekszik. A tér – az, amiben élünk, érzékelünk, döntünk és kapcsolódunk – egyszerűen tágulni kezdett. A tér alatt persze nem a nappalid négyzetméterére gondolok, hanem arra a rezgésminőségre, amit mindannyian érzékelünk, még ha nem is tudatosan. Az anyag, az információ és a tudat mind ugyanabban a mezőben létezik, és ez a mező most kitágul. A sokéves elfojtás, manipuláció, kontroll után elérkeztünk a maximumhoz, így megindult az oldódás.

Ez az egész másféle élményeket hoz magával, mint amit megszoktunk. Képzeld el, milyen lenne egy egyszobás kislakásból szinte mindent hátrahagyva egy hatalmas kastélyba költözni. Csak bolyonganál körbe az óriási térben és fogalmad nem lenne, mit is csinálj, hol is kezdj hozzá a berendezéshez, mit fedezz fel először.  Ez a tér nem azért furcsa, mert túl nagy, hanem mert hiányoznak belőle a megszokott keretek. Ami eddig határozott volt, most bizonytalan. Ami eddig korlátozott, kapaszkodót nyújtott, most eltűnt. Ez kezdetben nem szabadságérzet, hanem először inkább szétesettség.

A legtöbben zárt terekhez szoktak. Rendszerekhez. Határokhoz. Valamihez, ami megmondja, mi a jó, mi a rossz, mit lehet, mit nem. Ebben biztonság volt még akkor is, ha nyomasztott, mert ismerted és el tudtál benne igazodni. Ezért érzi most sok ember úgy, hogy lebeg. Hogy nincs fogása a valóságon. Hogy elveszítette a középpontját. Nem tudja, mit akar, miben higgyen, merre menjen tovább. Zűrzavar alakul.

Már nem lehet a régit toldozni-foldozni. Most új belső logikát kell találni: érzékeléshez, döntéshez, kapcsolódáshoz, önmagunkhoz, ami időt igényel. Igazán izgalmas ez az időszak. Nem csak arról szól, hogy több mindenre van lehetőség. Arról is, hogy csak akkor tudod kihasználni, ha hajlandó vagy elengedi régi mintákat, dolgokat, elképzeléseket, hát folytassuk ezzel.

Széthullás és leválás

Lehet, hogy épp most ment tönkre a párkapcsolatod. Vagy elveszítettél valakit, aki nagyon fontos volt. Vagy már nem tudod ugyanúgy csinálni a munkád, nem tudsz ugyanúgy beszélni, érezni, működni, mint eddig. Kívül-belül egyaránt érthetetlen változásokat tapasztalhatsz.

A táguló tér magával ránt. Ami nem valódi, ami nem kapcsolódik már az igaz belsődhöz, az most egyszerűen leválna rólad. Ezt igyekeznek megfogalmazni asztrológusok, ám kicsit furán. Jön a Plútó és hamm, bekapja a Vénuszt, a Mars háborúba indul a Szatunuszhoz, mert épp kvadrát van és amúgy is retrográd… Te meg csak pislogsz, a felét sem érted. Annyit tudsz kihámozni, hogy ujjujjj, baj van, már megint veszteség fog érni…. félni kell… De valóban veszteség-e az, ha elengeded a működésképtelen dolgokat és végre hagyod, hogy valódi önmagad legyél? 

Széthullanak mindenféle emberi kapcsolatok, munkahelyek, szerepek, életformák. És ez fáj, főleg, ha nem érted miért történik. Ám nem kötelező elveszítened semmit és senkit. Befelé figyelj, a mondanivalóra, a tanulságra. Mit akar neked üzenni a helyzet? A gondolkodásmódod, a nézőpontjaid, az elképzelésied kellene felülvizsgálni, hiszen a külvilág tükör. Most könnyedén el tudod engedni azokat a részeidet, szerepeidet, ami nem Te vagy.  Ez óriási! Amit veszteségként érzékelsz, segíti a tisztulást, a tisztán látást. Olyan, mint amikor kiürítesz egy fiókot. Minden szanaszét van, előkerülnek elfeledett papírok, régi cetlik, értelmezhetetlen maradványok. De csak akkor tudsz rendet tenni, ha előbb mindent kipakolsz. Csak akkor tudsz selejtezni, ha átnézed a cuccokat. Ez most történik benned, körülötted, kollektíven.

A régi dolgok nem azért esnek szét, mert elromlottak, hanem mert már nem működnek ebben az új minőségű térben. Ami nem igaz, nem fenntartható, nem őszinte, nem a szeretet az alapja, az nem marad meg. A tágulás ezt is felszínre hozza, hogy tudj változni, változtatni, szembenézni önmagaddal, az igényeiddel, a vágyaiddal. Ám jön az automatikus reakció: visszagyömöszölni a régit az újba. Visszamenekülni a megszokotthoz, erőltetni annak a működését, a létezését, továbbra is mások igényeit önmagadé elé helyezni, majd fogat összeszorítva nem kimondani, amit gondolsz, érzel, hogy nehogy átalakuljon bármi, nehogy balhé legyen… Ne, ezt ne csináld!

Neked kell dönteni. Önmagadnak legyél a legfontosabb! Ez a szabadság első pillantásra nem felszabadító. Inkább félelmetes. Mert már nem lehet halogatni, nem lehet kibekkelni a helyzeteket, elbújni és várni, hogy lesz valami valahogy. Ez a tér nem támogatja az önáltatást. Ha nem kapcsolódik valami hozzád valóban, ha nem igaz, ha önámítás, bátran engedd el. Ez a tisztulás a legnagyobb ajándék, amit ez az időszak adhat.

Indulj el a változás útján

Ne hozz gyors, hirtelen döntéseket. Aki most kapkod, nagy eséllyel nem előre, hanem visszafelé lép. A tér tágulása nem azt jelenti, hogy már minden kész, hanem hogy megtermékenyült a lehetőség, az esély. Most még csak csírázik benned valami, amit később életformává alakíthatsz. Adj időt magadnak, türelmesen, nyitottan, mert a válaszok még formálódnak.

A változás nem lineáris és egyenletes. Nem attól történik, hogy megértesz valamit, és holnaptól másként élsz. Hanem attól, hogy elkezdesz másként figyelni, másként reagálni, és nem söpröd be a szőnyeg alá azt, ami kényelmetlen. Nem az a cél, hogy azonnal megcsináld az új életed, hanem hogy megérezd, mi működik benned most valójában. A hangsúly az őszinteségen és a reflexiókon van, a magasabb tudatosságon, nem a tökéletességen. Kb. 2026 tavaszági van időd arra, hogy körvonalazd mindezt.

Ahogy a tér tágul, a tested, az idegrendszered, a gondolkodásod is átáll. Ami ma zavarosnak tűnik, az lehet, hogy két hónap múlva természetes lesz. Ami ma még ismeretlen, az holnap már hívni fog.

Az alábbi lépések segítenek, hogy ebben az átalakulásban, hogy ne sodródj, hanem tájékozódni tudj.

5 lépés önmagad újrakalibrálásához

  1. Írd össze, mi nem működik már. Mi borult fel, mi ment tönkre, mi az, ami idegesít, kiborít stb. Mondom, azaz írom: MI, nem pedig ki!!! Ne személyekre mutogass, tulajdonságokat, élethelyzeteket keress, nem csak kívül, belül is. Ne dramatizáld, csak tedd világossá magadnak: mi az, ami belül már szűk, túl nehéz, túl hamis, önátverés, hitegetés, megfelelési kényszer stb.
  2. Gyűjtsd össze, mit tartottál eddig biztosnak. Értékek, nézetek, szerepek, személyek, körülmények. Nézd meg, mit védesz még reflexből, pedig már nem szolgál, nem válik az előnyödre, nem támogat. Mihez, kihez ragaszkodsz túlságosan, foggal-körömmel?
  3. Írj le három fontos, kiemelkedő helyzetet, ahol másképp is dönthetnél. Hol, mint változtatnál? Mit szeretnél úgy igazán-igazán? Nem kell még megtenni, csak lásd meg az alternatívát. Nem, nem egy, több alternatívád van. Keresd meg őket és később válaszd ki, hogy melyik a legszimpibb.
  4. Kezdj el naplózni egy új kérdéssel: „Ma hol reagáltam igazán önazonosan?” Tényleg önazonos voltál, vagy csak próbálod hitegetni magad, hogy az úgy jó… ? Ha nincs válasz, az is válasz.
  5. Ne akarj tökéletesen mindent megtervezni előre. Változásban vagy, csak tűzz ki egy irányt. Például „Mostantól nem engedem, hogy más mondja meg, ki vagyok. Elindulok az önfelfedezés, a tudatosság új útján.” Ez már bőven jó.

Egy általános, de kézzel foghatóbb példa

Mivel több levelet kaptam széteső kapcsolatokról, így következzen egy kicsit konkrétabb lépéssor.

  1. Ami nem működik: a párkapcsolat. Több mint fél éve nem beszélünk igazán semmiről. Kikerüljük a konfliktusokat. Azt érzem, mintha lakótársak lennénk. Már rám se néz, nincs szex, csak vagyunk.
  2. Gyűjtsd össze, mit tartottál eddig biztosnak. Azt hittem, az a jó kapcsolat, ahol nincs veszekedés. Azt is, hogy ha sok közös emlékünk van, akkor az fenntartja a jót. Nélküle nem megy tovább az életem, elképzelni sem tudom.
  3. Írj le három helyzetet, ahol másképp is dönthetnél.
    1. Csendben maradok egy bántó mondat után, nehogy még nagyobb baj legyen. Lehetséges megoldások: kimondani, amit érzek. Megnézni, hogy miért is bánt az a bizonyos mondat. Kommunikációról szóló videókat nézni, hogy jól tudjam kifejezni önmagam.
    2. Nem akar velem jönni bizonyos programokra, így én sem megyek sehová, nehogy féltékenykedjen. Lehetséges megoldások: mégis elmegyek mással, mert szükségem van a feltöltődésekre, az élményekre. Visszaszerzem az önbizalmam, mert a féltékenykedés nem visz előre senkit. Bátorságot gyűjtök, hogy felfedezzem, van-e még egyáltalán közös program lehetőségünk, igényünk.
    3. Beletörődöm, hogy „Ő ilyen típus”. Lehetséges megoldások: kiveszem Őt a dobozból és elkezdem keresni a jó oldalait. Ha én tudok változni, akkor biztosan Ő is tud változni. Megnézem, hogy ha Ő valóban „ilyen”, akkor biztos, hogy rá van-e szükségem. Felülvizsgálom az elképzelésem arról, hogy milyen társat szeretnék, tényleg Ő passzol-e hozzám a legjobban.
  4. Naplózz egy új kérdéssel: „Ma hol reagáltam önazonosan?” Ma amikor azt mondta, hogy túlérzékeny vagyok, nem sértődtem meg és megkérdeztem, hogy ezt mire érti. Kértem, hogy magyarázza el, mert nem látom tisztán ezt a részem.
  5. Ne akarj tökéletesen mindent megtervezni előre. Nem dobom ki azonnal az életemből. Én még látok fantáziát a kapcsolatban, bár lehet, hogy nincs igazam. Az új irányom: világosan akarom látni, hogy mit szeretnék egy párkapcsolatban megélni, megtapasztani és azt is, hogy vele lehetséges-e ez, meg tudja-e nekem adni, amit szeretnék vagy sem. Persze Őt is figyelembe veszem, hogy Én szeretnék-e úgy élni, amit Ő igényel. Tehát az Ő vágyait, elképzeléseit is pontosan kell tudnom. Először saját magam feltérképezésével kezdem, majd jöhet a közös kommunikáció, szépen, apránként, lépésről-lépésre. Maximum fél évet adok a folyamatnak.

Milliónyi verzióban lehet elemezgetni és jóval hosszabban. Ne sajnáld magadtól az időt, hanem legyél magadnak annyira fontos, hogy magadnak a legjobbat akarod mindenféle szempontból. Legyen az hobbi, munkahely, életvitel, párkapcsolat, gondolkodásmód, hozzáállás, hozd ki magadból a legjobbat!

A változás nem harc

Most, hogy kitágult a tér, egyre több minden válik láthatóvá. A régóta cipelt minták, amelyek eddig észrevétlenül működtettek, most kirajzolódnak előtted. Mintha leporolnának egy régi térképet és tisztán látnád, hol vannak a zsákutcák és merre vezetne az út. Mondhatod, hogy ez nehéz, pedig nem az. Nem az élet és a történések nehezek, hanem az, hogy tovább „erőszakold” a megszokott gondolkodás- és viselkedésmódot.

Ez a kialakuló, táguló tér mondhatjuk úgy, hogy a szív tere. Arra invitál, hogy. tedd le végre a házsártos, veszekedős, nyűglődős éned. Hagyd abba a kívülállók piszkálását, ne szidd a szomszédot vagy az anyósod, magaddal törődj. Ne kínlódj tovább azon a munkahelyen, abban a munkakörben, ami nem passzol hozzád. Észre fogod venni, hogy sokkal könnyebb nemet mondani arra, ami már nem hozzád tartozik. Sokkal egyszerűbb átlátni a játszmákat, a fölösleges köröket”, ahol csak ámítod és hitegeted magad.

Ez az időszak a tudatosság gyakorlópályája. Kipróbálhatod, milyen úgy dönteni, hogy közben figyelsz magadra. Milyen úgy kapcsolódni, hogy azt szeretettel, elfogadással, szívből teszed. Milyen úgy haladni, hogy közben nem tévesztesz irányt. ha épp szenvedsz és kínlódsz, az azért van, mert nem nézel a mélyére a helyzeteknek. Másokra figyelsz önmagad helyett.

A döntés nálad van. Minden nap. Minden pillanatban.

– Nézed-e tovább azt a hírcsatornát, ami pánikot kelt?
– Részt veszel-e abban a beszélgetésben, ahol már három éve ugyanazt mondjátok, de semmi sem változik?
– Beleteszed-e magad abba a munkába, ami belül halálra nyomaszt? …

Vagy

– Elkezded úgy élni a napod, ahogy neked jó.
– Olyan kapcsolatokat választasz, amikkel jó érzed magad.
– Megfogalmazod, mire vágysz, és nem csak alkalmazkodni.
– Nem hagyod, hogy mások ritmusához kelljen mindig igazodnod. ….

A változás nem harc. Ne valami ellen, hanem valami mellett legyél. Fejezd be az elme háborúját és a gondolatok helyett figyelj az érzéseidre, mire vágysz szívből? Milyen életet szeretnél? Tisztázd a szándékaidat, a kapcsolataidat, figyelj és dönts. Használd ki a változást, hogy másként gondolkodj, másként válassz. Hogy végre ne csak túlélj, hanem megélj.

Most pedig vegyél elő tollat és papírt, térj vissza a fenti 5 lépéshez és csináld!

Szeretettel:
Szuromi Éva

 

Ez is érdekelhet:

Rontáslevétel és tértisztítás füstölő köteggel, gyertyafénynél”

Rontáslevétel és tértisztítás az elengedéshez

Becsukott szemű nő égő gyertyával az erdőben, a csend és a mágia találkozására hangolódva.
,

A csend szerepe a mágikus munkában

,

A bőség képlete – Gyökerektől a gyümölcsökig

Amikor meghallod a bőség és gazdagság szavakat, azonnal beugrik valami. Az agyad kalandozásba kezd a fizetendő számlákkal, vagy épp a spórolt pénzt szükségességét fejtegeti, talán a megtakarításokra fókuszál, esetleg a csillogó luxusautók vagy a csodapaloták látványa kúszik eléd. Pedig az igazi kincs – az a bizonyos láthatatlan aranybánya – nem a pénztárcádban és a vagyonodban rejtőzik, hanem a gondolataidban, az érzéseidben és a döntéseidben. Ha hajlandó vagy egy kicsit mélyebbre ásni, azt fogod tapasztalni, hogy a belső gazdagság teremt valódi külső jólétet.
Ebben a cikkben végigvezetlek azon a folyamaton, amellyel ledöntöd a pénzzel kapcsolatos általános sémákat, megszilárdítod a pozitív hozzáállásodat, és eljutsz odáig, hogy ne csak álmodozz a bőségről, hanem napról napra formáld. Olvass tovább

,

Figyelem, jelenlét, tudatosság és a mágia

Három jóbarát vagy inkább zűrzavaros lakótárs?

A korábbi cikkben lépésről lépésre néztük, mit is jelent a tudatosság. Haladunk tovább és most három, látszólag ismerős fogalmat próbálunk kibogozni: figyelem, jelenlét és tudatosság. Három olyan szó, amit rengeteget hallunk, használunk és néha még azt is hisszük, hogy értjük. De tényleg így van? A három kifejezés olyan, mint három lakótárs, akik ugyanabban a térben élek, de nem feltétlenül ugyanarra készülnek. Az egyik épp a hűtőt pakolja, a másik jógázik a szőnyegen, a harmadik meg próbálja rávenni a többieket az összefogásra, hogy végre legyen már egy kis rend.

Miért fontos ezt tisztán látni? Mert ha azt hiszed, tudatos vagy, de közben csak feszült figyelemmel görcsölsz egy helyzeten, akkor valójában csak hitegeted magad a tudatosságról. Ez nemcsak a hétköznapi döntésekben okoz félrecsúszást, hanem például akkor is, amikor mágiával dolgozol. Ráadásul, ha mágiát is alkalmazol – akár csak egy egyszerű technikát, akár egy komplexebb szertartást –, akkor ezek a „belső kapcsolók” lesznek a siker vagy kudarc valódi okozói, tehát az, hogy milyen állapotban voltál közben… és utána…

Most rögtön bekapcsolhat benned a „Jajj, de ez nehéz” monológ, így hozok jó híreket is, viszont kezdjük az alapoknál.

Olvass tovább

,

Tudatosság lépésről lépésre
egy csipet mágiával

Volt már olyan napod, amikor este lefekvéskor azt gondoltad: „De jó, végre egy kis nyugalom”, majd rájöttél, hogy fogalmad sincs, mi történt aznap? Az idő elrohant, a feladatok kipipálva (vagy nem), de közben valahogy minden összefolyt. Ez a modern élet egyik csapdája, az automatizmus, miközben a tudatosság csicsikál. Megyünk előre, intézünk, reagálunk, de valójában nem vagyunk jelen. Úgy érezheted magad, mint macska a centrifugában.

A tudatosság ennek az ellentéte. Nem elvont spirituális hókuszpókusz, nem is egy újabb trendi fogalom, amitől azonnal megvilágosodsz. A tudatosság egyszerű, mégis izgalmas felfedezés, ami új nézőpontokat nyit meg előtted. Arról szól, hogy valóban jelen vagy az életedben, az itt és mostban, érted, mi történik benned és körülötted és képes vagy irányítani a reakcióidat.

Ebben a cikkben végignézzük, mi is ez a tudatosság, milyen rétegei vannak, miért érdemes foglalkozni vele és kapsz konkrét gyakorlatokat is, amiket már ma kipróbálhatsz. Ismerd meg az alapokat, hogy a tudatosság és a jelenlét a hétköznapjaid egyik legjobb szövetségesévé váljon. Olyanná, mint egy jó barát, aki mindig hoz kévát, de nem nyúlja le mellőle a sütid. Olvass tovább

,

Közösségi casting, milyen szerepet játszol?

Valami furcsa történik, amikor emberek közé kerülsz. Mintha egy láthatatlan súgógép beindulna, és máris játszod a szerepedet. Néha észre sem veszed. Egyszer csak már megint te szervezel mindent. Vagy te nevetsz a leghangosabban. Vagy te csitítasz, békítesz, rendezel, miközben legbelül csak egy mondat zakatol: „Miért lett ez megint az én dolgom?”

Minden társas helyzet előhív belőlünk valamit. Egy karaktert, amit már ezerszer eljátszottunk, mégsem tudjuk csak úgy levetni. A közösségek nemcsak biztonságot adnak, hanem elvárásokat is. A többiek szereposztása ránk is hat. Ha pedig kilépnél a megszokottból… nos, akkor kezdődnek az igazán érdekes dolgok.

Szóval kapcsolódás-közösségek. Egy kis pszichológia, némi humor és egy pici tükör. Olvass tovább