Figyelem, jelenlét, tudatosság és a mágia ⋆ Varázslatos Élet

Három jóbarát vagy inkább zűrzavaros lakótárs?

A korábbi cikkben lépésről lépésre néztük, mit is jelent a tudatosság. Haladunk tovább és most három, látszólag ismerős fogalmat próbálunk kibogozni: figyelem, jelenlét és tudatosság. Három olyan szó, amit rengeteget hallunk, használunk és néha még azt is hisszük, hogy értjük. De tényleg így van? A három kifejezés olyan, mint három lakótárs, akik ugyanabban a térben élek, de nem feltétlenül ugyanarra készülnek. Az egyik épp a hűtőt pakolja, a másik jógázik a szőnyegen, a harmadik meg próbálja rávenni a többieket az összefogásra, hogy végre legyen már egy kis rend.

Miért fontos ezt tisztán látni? Mert ha azt hiszed, tudatos vagy, de közben csak feszült figyelemmel görcsölsz egy helyzeten, akkor valójában csak hitegeted magad a tudatosságról. Ez nemcsak a hétköznapi döntésekben okoz félrecsúszást, hanem például akkor is, amikor mágiával dolgozol. Ráadásul, ha mágiát is alkalmazol – akár csak egy egyszerű technikát, akár egy komplexebb szertartást –, akkor ezek a „belső kapcsolók” lesznek a siker vagy kudarc valódi okozói, tehát az, hogy milyen állapotban voltál közben… és utána…

Most rögtön bekapcsolhat benned a „Jajj, de ez nehéz” monológ, így hozok jó híreket is, viszont kezdjük az alapoknál.

A fogalom(z)űr feloldása

„Ez most jelenlét volt vagy figyelem? És hova tűnt a tudatosság?”

A legtöbben úgy használjuk ezeket a szavakat, mintha szinonimák lennének, pedig nem teljesen ugyanaz. Kicsit olyan, mint amikor azt hiszed, a kanál, a villa és a kés egyforma, mert mindegyikkel lehet enni. Aztán amikor levest próbálsz kanalazni késsel… Már a megfogalmazás is mulatságos.

1. Figyelem: a fókusz, ami dönt helyetted (ha hagyod)

A figyelem az, amire irányítod az érzékelésedet. Amire „nézel” kívül vagy belül. Ez lehet egy hang, egy mozdulat, egy gondolat, egy érzés vagy akár egy emlék is. A figyelemnek mindig van tárgya. Valami, amit észreveszel, akár szándékosan, akár automatikusan.

Egy gyakran használt hasonlat szerint a figyelem olyan, mint egy zseblámpa a fejedben. Mindig világít valamire, csak nem mindig te döntöd el, hova. Néha tudatosan irányítod, például amikor tényleg figyelsz valakire, hallgatod, amit mond, mert érdekes és iszod a szavait. De gyakran a környezet vagy a belső szokásaid rángatják a zseblámpát: egy váratlan hang, egy felvillanó emlék, egy gondolatfoszlány és már máshová irányul a fény.

A figyelem nem egyenlő tudatossággal, de mondhatjuk úgy, hogy az összetevője. Csak fókuszál. Amikor a figyelmed hirtelen elmegy az adott dologtól egy külső vagy belső inger hatására, akkor ez ösztönös és nem tudatos. Például amikor épp dolgozol és egy projekt lépéseit kellene megtervezned, de a madarak olyan szépen csiripelnek odakint… Percek múlva kapod rajta magad, hogy a madárkák kerültek a középpontba a munka helyett. A tudatos pillanatod ott van, amikor feleszmélsz és szándékosan visszairányítod magad.

A mágiában a figyelem kulcskérdés,

hiszen amire irányítod, annak adsz energiát. Az érzésnek, a képnek, a szándéknak, a gondolatnak stb. Ha például egy szertartás közben a fejedben azt ismételgeted, „Remélem, jól csinálom”, akkor valójában nem a célnak, hanem a kételyeknek adsz energiát. Hohóóó! Ez fog erősödni, így ne csodálkozz, ha nem sikerül. Ezért is foglalkozunk a Sorsfordító Varázslatok Tanfolyamon koncentrációs és vizualizációs gyakorlatokkal, mert nem az a kérdés, hogy tudsz-e varázsolni, hanem hogy tudsz-e fókuszálni. Egyhegyűen. Tudatosan. A figyelem a varázslat motorja, amit Te vezetsz.

Ez a fajta fókusz a keleti hagyományokban is kiemelt szerepet kap. A buddhizmusban például egyhegyű figyelemnek (ekāgratā) nevezik azt az állapotot, amikor az elme egyetlen tárgyra koncentrál és nem kalandozik el. Nem feszülten, nem görcsösen, hanem nyugodt, stabil jelenléttel. (Oké, a jelenlétről is mindjárt beszélünk.) Ezért van az, hogy amikor fókuszált figyelemmel dolgozol mágikus szinten, valójában az elme fegyelmezett energiájával teremtesz. Ehhez nem kell buddhistának lenned. Tudod, elég, ha észreveszed, mire világít a zseblámpád. Persze ennek a mágiázás után is némileg működni kellene, hogy ne bontsd le azt, amit felépítettél.

2. Jelenlét: testben, fejben egy helyen

A jelenlét az, amikor a figyelmed nem csak aktív, hanem ténylegesen az itt és mostban van. Oké. hogy a tested van valahol, de az elméd is ugyanott tartózkodik? Vagy épp visszament a tegnapi beszélgetésbe? Vagy előreugrott a holnapi teendőkbe? A jelenlét tehát azt jelenti, hogy nem bolyongsz az időben. Észlelsz. Figyelsz. Részt veszel. Nem elemzel, nem értékelsz, nem akarod irányítani azt, ami történik, csak vagy benne. Nem a kontrollról szól, hanem arról, hogy engeded megtörténni, amit éppen megtapasztalsz. Kicsit nehéz szavakkal leírni, annál könnyebb megélni.

A legtöbb ember amikor ül egy társaságban, közben fejben csapong ide-oda. Azt is csak akkor veszi észre, hogy milyen régóta görnyed a székben, amikor már fáj a dereka. Vezet, de fogalma sincs, hogyan tekergeti a kormányt, mert belül a múlt héten elrontott döntésen rágódik. Mosogat, ám közben azt próbálja megfejteni, hogy mit gondolhatott a társa, amikor kijelentette, hogy „Rendben”. Ahelyett, hogy élvezné a mosogatószer habzását a kis kacsóján. Így az elme, a test és az adott pillanat egyáltalán nem kapcsolódik.

Összetéveszthető a jelenlét azzal, hogy nem kalandozol el. Ez még így csak egy szelet. Lehet, hogy nem gondolsz másra, de közben nem érzékelsz semmit igazán. Az aktuális feladat végrehajtása során észleled-e a tested jeleit, hogy pl. pihenőt kellene tartani, vagy legalább a lábujjaid megmozgatni. Észreveszed-e a megjelenő érzelmet, ami arra hívná fel a figyelmed, hogy beindult a „nem vagyok elég jó” program és már szorongva dolgozol? A jelenlétben tágulsz, kapcsolódsz önmagadhoz.

Ezt bárhol lehet gyakorolni, mert nem spirituális különlegesség, nem valami beavatott állapot. A jelenlét a legemberibb képességed, csak épp leszoktál róla. De a tested nem felejtett. Ott van benne a légzésed ritmusa, a tapintás érzete, a hangok és illatok, amik mind felfedezhetők a jelen pillanatában és segítenek a megélésben.

Ez az állapot a mágia egyik fontosabb belső pillére,

mert amikor valóban jelen vagy egy szertartásban, nem csak végrehajtod, hanem átéled. Kapcsolódsz a célodhoz, önmagadhoz, a térhez, az energiához, a mindenhez is. Ebből születik meg az érzés, hogy valami tényleg történt. Ez az a minőség, ami különbséget tesz a gépies mozdulat és a mély hatás között a hétköznapokban is.

3. Tudatosság

A tudatosság akkor történik, amikor a figyelmed és a jelenléted egyszerre aktív. Teljes lényeddel jelen vagy egy helyzetben és pontosan emiatt képes vagy választani, nem csak automatikusan reagálni.

Ez az a pillanat, amikor ha valaki beszól nem ösztönösen visszavágsz, hanem higgadtan érzékeled. „Ez most betalált. Elindult bennem egy régi sztori. De mit akarok ezzel MOST kezdeni?” Ebben a pár másodpercben ott a lehetőség: beleállsz a konfliktusba, elsétálsz, vagy csak csendben végighallgatod a másikat. Nem a múltad válaszol, nem a megszokott sémáid, hanem te döntesz.

Sokan összekeverik például azzal, hogy „Én tudom, hogy indulatos típus vagyok.” Na meg azzal, hogy „Ikrek vagyok, sokszor szétcsúszom.” Számos hasonló példát lehetne sorolni, de ezeket azonosulásnak hívjuk és nem tudatosságnak. Egy viselkedésminta felismerése, amire rátapasztottál egy címkét és most az alapján működsz tovább. Tudatosság akkor van, amikor észreveszed, hogy épp indulatos vagy és nem hagyod, hogy eluralkodjon rajtad. Nem nyomod el, nem indoklod meg, csak megfigyeled: „Nahát, épp kezdek kiborulni. Mi is történik itt és most? Én választom, hogy mit kezdek vele.”

Tehát a tudatosság az, amikor a figyelmednek és a jelenlétednek köszönhetően rálátsz a valóságra és felismered, mi zajlik benned az adott pillanatban, majd választasz egy reakciót, ha akarsz. Nem azonosulsz a gondolattal, az érzéssel, a belső zajjal. Csak figyeled. Ettől lesz lehetőséged mást tenni, mint amit eddig. Nem azért, mert kell, hanem mert felismered, hogy egyáltalán van választásod, mondjuk azáltal, hogy beugrott „Úristen! Anyám szokta ezt mondani.”

Nézzük ezt is a mágia oldaláról

Nem ugyanaz a minőség, ha valakit hirtelen felindulásból gyorsan elátkozol, mert beszólt… Vagy igyekszel felismerni a beszólás hátterét, azt, hogy mi a közöd hozzá, milyen régi mintákat mozgat, miért érintett meg ennyire, hányadjára ismétled már… Az első csak kiborulás, a másodikban már van belső munka is. A varázslat ott működik igazán, ahol némi önismeret, jelenlét és figyelem, vagyis tudatosság. Jó jó, ne aggódj, nem kell profinak lenned! Folytassuk ezzel.

Nem lehetsz azonnal guru

Kivéve, ha Te vagy Eckhart Tolle, aki szinte egyetlen pillanat alatt fényt kapott. 😆 Tolle szerint a megvilágosodás nem egy cél, amit el kell érni, hanem egy tudatállapot, ami már most is jelen van, de az elme csapdái miatt nem vagyunk tudatában. A lényeg az, hogy a gondolatok fogságából kiszabadulva, a jelen pillanatban éljünk, elfogadva azt, ami van. Erről beszéltünk eddig, de nem lehet mindenki Tolle, hogy erre egy szempillantás alatt rájöjjön és azonnal alkalmazni tudja élete végéig.

A tudatosság nem verseny

A tudatosság a kezdetekben nem egy állandó üzemmód. Elég sokáig így lehet és ez normális. Nem kell egész nap a légzésszámra figyelni, szent gondolatokat gyártani és átszellemült arccal kevergetni a levest. A tudatosság egy olyan állapot, ahová vissza lehet térni újra és újra. Néha húszszor egy nap, vagy épp csak 3x egy héten és ez így van rendben, mert még csak így megy.

Sokan abban a tévhitben élnek, hogy a tudatosság egyfajta spirituális izomverseny, ahol az nyer, aki soha nem hibázik, nem kalandozik el, minden pillanatban a jelenlét trónján ül. Ez viszont épp az ellenkezőjéhez vezet. Ítélkezéshez, görcsösséghez, szorongáshoz, nehogy egy pillanatra is kibillenj, mert akkor elrontottad. Nem attól leszel tudatos, hogy mindig tudatos vagy, hanem attól, hogy észreveszed, amikor nem az vagy és hajlandó vagy visszakapcsolni.

A leginkább úgy lehet elképzelni, mint egy mozgásérzékelőt, ami akkor jelez, ha le akarsz térni az útról. Nem vág nyakon, nem szid le, csak bekapcsol és jelez. „Helló, most épp nem vagy itt. Visszajössz?” Majd Te döntöd el, mit teszel.

Nézzük mit jelent ez a hétköznapokban. Felkeltél reggel 6kor és meditáltál egy órát? Neeem? Semmi baj, mert ez is csak egy rész. A tudatosságod akkor működik, ha este kilenckor nem haragszol magadra, hogy kihagytad a napi gyakorlatokat és még a hála naplóhoz is lusta vagy. Nem fog összedőlni a világ. Ilyekor tudod, hogy az önostorozás álcázott megfelelés és semmi köze a tudatos énedhez.

A mágikus tévedés: ajándékba csomagolt felismerés

A mágiázás során is hajlamosak vagyunk azt hinni, tökéletesen kell csinálni és tökéletesnek kell lenni. Egy csomóan ezért bele sem mernek kezdeni. Te is úgy véled, csak akkor működik jól, ha a célod tűpontosan behatárolod? Ha tökéletesen vizualizálsz? Ha egy pillanatra sem kalandozol el? … Aztán amikor ez nem sikerül, jön a kétely: „Elrontottam?” „Most már semmi nem lesz belőle?” Igen, ilyenkor kizökkentél és én poénosan rá szoktam vágni, hogy „Már nem”. Mindössze azért, hogy ráeszmélj, épp mi működik benned. A bakik részei a folyamatnak.

Sokszor nem a szertartást rontjuk el, hanem maga a kívánság nem okés. Azért csinálsz egy sikermágiát a vezetői pozícióra, hogy kirúghasd Pistikét, holott a konfliktust kellene rendezni. Azért átkozol el valakit, hogy leszálljon a pasidról, pedig a kapcsolat köztetek romlott meg és a helyreállításával kellene foglalkozni. Kedvet akarsz csinálni a tanuláshoz a gyerekednek, pedig Ő utazgatni akar. Ezek a helyzetek kellenek ahhoz, hogy felismerd önmagad és bekapcsolhasson a tudatos részed és végre valóban azzal foglalkozz, amivel kell. Persze, hogy a technika, a szertartás nem hozza a kívánt eredményt, hiszen nem jó a cél, ám ez szükséges ahhoz, hogy egyet lépni tudj előre.

Hibák vagy tanítók?

Rengetegszer hallom körülöttem, hogy ez volt hiba, meg az volt hiba, meg amaz és fúúú, de elb.sztam… Ám gondolj csak bele! Ezeket nem tudtad nem elkövetni. Ezek elkerülhetetlenek és szükségesek ahhoz, hogy felismeréseid lehessenek és egyre tudatosabb legyél az életedre, önmagadra, mindenre. Ezek nélkül nincs fejlődés! Nos. Mi lenne, ha végre az önmarcangolás helyett annak örültél, hogy rájöttél, mit is szeretnél másképp és legközelebb igyekszel máshogy gondolkodni, viselkedni, cselekedni. Vagy épp nem, mert ott van a bibi, hogy nem jó a másik fél, akinél próbálkozol és arra eszmélsz, hogy mondjuk partnert kellene cserélned.

Tehát a „hibák” a barátaid, tanítanak. Javaslom, hogy innentől kerüld ezt a szót és a felismerések kapjanak hangsúlyt, hogy örülhess és ne szomorkodj.

A felszabadultság nem attól jön, mert mindig jelen vagy, mindig tökéletes vagy, hanem attól, hogy nem keseredsz el attól, ha épp nem vagy az. Ez is része a tudatosságnak. A tökéletlenséged vezet az úton. Midig vissza lehet találni a jelenléthez, a figyelemhez egy szusszanással. Egy felismeréssel. Egy sóhajjal, ami azt mondja: „Oké, most egy kicsit elmentem. De itt vagyok újra.” Folyamatosan alakulsz, nem egyik pillanatról a másikra éred el.

Hogyan hozd vissza magad a jelenbe – Gyakorlatok

A tudatosság nem egy elméleti diploma, amit ha egyszer megszerzel, életed végéig felmutathatod. Gyakorlásra van szükség, a jelenlét és a figyelem tekintetében is. (A gondolkodást most mellőzőm, mert arról regényeket írtam már.) Olyan, mint fogat mosni vagy vizet inni, naponta többször esedékes. Nem attól épül be, hogy egyszer jól csináltad, hanem attól, hogy rendszeresen visszatérsz hozzá.

A Tudatosság lépésről lépésre cikkben már mutattam pár egyszerű gyakorlatot. Hogy ne ismételjek, hozok most három másikat. Frissítőek, hétköznapiak és meglepően hatásosak.

A „Megnevezem, amit csinálok” módszer
Viccesen egyszerű, mégis döbbenetesen hatásos jelenlétgyakorlat. Bármilyen tevékenységet végzel, mondd ki magadban, hogy épp mit csinálsz. Például: „Mosogatok.” „Kiszedem a ruhát a gépből.” „Bámulok ki az ablakon.” „Írom a mágiás listámat.” Ha ezt gyakran végzed, a tevékenységeid már nem csak történnek veled, te is benne leszel.

A test-visszacsatolás trükk
Naponta legalább egyszer figyeld meg a tested alaposan. Hogy ülsz épp? Hol van feszülés? Mit csinálnak a vállaid, a szemed, az állkapcsod? Ne akard azonnal megváltoztatni, csak észleld. Ez a testtudatosság meglepően gyorsan visszaránt a jelenbe.

A 3 érzékszerv technika
Bármikor, amikor rajtakapod magad, hogy azt sem tudod, merre vagy arccal, állj meg egy pillanatra. Figyeld meg mit látsz magad körül, milyenek a hangok/zajok, érzel-e illatokat. Ha az érzékszerveiddel játszol, az elme is követni kezdi és megint a jelenben leszel.

A három lakótárs végre összenéz

Nem azért érdemes a tudatosságra törekedni, hogy spirituálisabbnak, fejlettebbnek vagy jobb embernek tűnj. Hanem azért, mert ez az az állapot, ahol végre együtt mozog benned a figyelem, a jelenlét és a választás képessége. Itt kapcsolódik össze, amit gondolsz, érzel és cselekszel. Ha ez megtörténik, az nem szentté avatás, hanem hazatalálás.

A lakótársak – figyelem, jelenlét, tudatosság – most már nem külön szobában pakolásznak, jógáznak vagy nyűglődnek, hanem leülnek egy asztalhoz és együtt tesznek rendet. Benned.

Az úton nem a tökéletesség visz előre, hanem a bakik, a tévedések, az elbénázott dolgok, amiket hajlandó vagy észrevenni. Ha arcon ütöttek és hanyatt vágnak, porold le magad állj fel és menj tovább. Néha épp egy mágikus mellényúlás mutatja meg, hogy rossz célért küzdesz. Máskor egy hétköznapi húzás vezet mély felismeréshez.

Nem baj, ha nem vagy mindig tudatos, csak ne felejtsd el, hogy bármikor visszatérhetsz.

Szeretettel:
Szuromi Éva

Ez is érdekelhet:

Álmokból eredmények, Mágia

Figyelem, jelenlét, tudatosság és a mágia