A befogadás akadályai és (nem) titkos gyakorlata ⋆ Varázslatos Élet

Volt már olyan érzésed, hogy végre valami elkezdett jól alakulni… és aztán hirtelen megmagyarázhatatlan rossz érzésed támadt tőle? Mintha nem is tudtad volna hova tenni a jót? Ha igen, üdv a klubban. Kapaszkodj meg: lehet, hogy a befogadás akadályai tornyosulnak előtted, amik rejtett, tudattalan blokkolások, így nem tudod beengedni az újat, amit meghívtál az életedbe.

Ugye ismerős az érzés, amikor már végre azt mondod: „Oké, elfogadom, ez van most” és hirtelen fellélegzel. Mintha lekerülne rólad egy ólomsúlyú kabát. Ez az a pont, ahol valami megváltozik benned. Erről olvashattál az előző cikkben is, ahol az elfogadás erejét boncolgattam, és azt, hogyan teremti meg a mágia, a tudatos teremtés alapját. De… mi jön utána?

Hiába fogadod el, ami van, ha közben nem vagy képes befogadni, ami jön. És nem, nem azért, mert nem akarod. Hanem mert nem vagy ráhangolódva. Mintha a tudatosság rádiója csak egy bizonyos frekvenciát venne és a „jó”, az „új”, az „emelkedett” még nem hallható.

Ez az írás annak jár utána, miért lehet, hogy a belső elfogadás után sem indul be a vágyott változás, és hogyan függ össze a befogadás képessége a tudatosságoddal, pszichés mintáiddal és a kvantummező végtelen lehetőségeivel. Vágjunk bele!

A befogadás pszichológiája

Ugye milyen könnyű azt mondani, hogy a befogadáshoz nyitottnak kell lenni. Már talán röhejes is, így vegyük sorra, milyen gátakat állhatnak előttünk, hogy jobban megértsük, miért nem érkezik az a bizonyos új és jó az életünkbe. A rendszered nem csak tudatos döntéseidből áll, hanem sokkal inkább azokból a tudattalan mintákból és érzelmi lenyomatokból, amelyek éveken, évtizedeken keresztül íródtak beléd.

A vágyakozás tehát nem egyenlő az engedély megadásával. Mondod, hogy szeretnél boldogságot, de közben egy halk belső hang azt ismétli: „Ez nem neked való.” A belső ellentmondás az egyik leggyakoribb oka annak, hogy a változás – bármennyire is vágyott – mégsem következik be.

A pszichológia éppen ezért nem akarati gyengeségként tekint a befogadás hiányára, hanem egy természetes belső önvédelmi mechanizmusként. Minél nagyobb a vágyott változás, annál erősebb lehet a belső ellenállás. A rendszered nem a jó vagy rossz kategóriákban működik, hanem az ismerős vagy ismeretlen alapján. Az ismeretlen jó pedig sokszor ijesztőbb, mint mondjuk a megszokott szenvedés.

Sebezhetőség és befogadás

Képzeld el, hogy a tudatod egy kert, amibe csak az kerülhet, aminek megengeded, hogy ott nőjön. A legtöbben persze úgy élnek, mintha a kertjükre egy hatalmas „zárva” tábla lenne kifüggesztve. Kizárják a kritikát, de vele együtt a dicséretet is. Kizárják a fájdalmat és ezzel együtt a boldogságot is.

Miért? Mert a befogadás sebezhetőséggel is jár. És a modern kultúra ezt gyakran a gyengeséggel azonosítja, pedig a sebezhetőség a valódi kapcsolódás feltétele. Erről szólnak Brené Brown kutatásai, vagyis azok az emberek, akik nyitottak a fájdalomra, képesek igazán örülni is. Akik mernek hibázni, azok tudnak igazán alkotni.

Ha tehát azon kapod magad, hogy nem tudod befogadni a jót, előbb nézd meg, mennyire engeded meg magadnak az érzéseket. Mert a befogadás nem csak örömöt hoz. Jelenthet kiszolgáltatottságot, bizonytalanságot és néha még sírást is. De cserébe valódi életet.

Felső határ szindróma és önszabotázs

Gay Hendricks „The Big Leap” című könyve óta egyre többen ismerik a felső határ szindrómát. Ez az a belső limit, amely meghatározza, mennyi örömöt, sikert, szeretetet engedhetsz be az életedbe anélkül, hogy az túl soknak érződne. Amikor elérsz ehhez a határhoz, az agyad beindítja az automata vészféket. Megvan az előléptetés, egy szerető párkapcsolat, egy álomprojekt és máris átbillensz, késel, veszekedsz, beteg leszel. Nem tudatosan, de a rendszer visszaránt a megszokotthoz. Van, aki az elért siker után azonnal elkezd szorongani. A háttérben ott dolgozik a hit: „Ez már túl szép, hogy igaz legyen.”

Tehát ebben a helyzetben a vágyak teljesülése után nem tudjuk élvezni az új helyzeteket, hanem szinte azonnal lecsapjuk magunkat.

A komfortzóna visszahúzó ereje

Sokan hiszik, hogy a komfortzóna biztonságos és szuper hely. A valóságban gyakran pont az ellenkezője, csak a megszokott nehézségek lakhelye. Nem azért maradunk benne, mert jó ott – hanem mert az agyunk odavan a kiszámíthatóságért, még ha az nem is szolgál minket.

Ha kiskorodban azt tapasztaltad, hogy a szeretet mindig teljesítményhez kötött, vagy hogy a pénz csak kemény áldozatok árán érkezhet, akkor később is ezekből a mintákból indulsz ki, tehát ez a komfortzónád. Bármi, ami könnyed, örömteli dolog – legyen az pénz, párkapcsolat, elismerés – gyanússá válik. Egyszerűen nem tudod hova tenni, mert a rendszered nem tudja, hogyan bánjon vele.

A pszichológiai kutatások szerint az idegrendszer hajlamos visszacsúszni a megszokott állapotokba, még akkor is, ha azok kényelmetlenek. A túl gyors pozitív változás gyakran belső riasztást indít: „Mi van, ha ez nem tart sokáig?” „Mi lesz, ha elvesztem?” Ez az észrevétlen félelem képes lelassítani vagy elzárni mindazt, amit közben annyira vársz. Ismét az önszabotázsnál járunk.

Tudd, hogy az élet a komfortzónán túl kezdődik. Ha tisztában vagy azzal, hogy az életed Te teremted, nincs mitől félned. Azaz, nálunk a baráti körben szállóige: „Bártan félek” Használd egészséggel ezt a mondatot! 😀

A befogadás kvantumfizikája

A pszichológia megtanít rá, miért nehéz érzelmileg befogadni a jót. De van ennek egy még mélyebb szintje is. Az, amit nem a múltad, hanem a tudatod rezgése határoz meg. Ez már a kvantummező világa, ahol a lehetőségek nem sorban állnak, hanem egyszerre léteznek. A kérdés nem az, hogy megérdemled-e őket, hanem az, hogy rá vagy-e hangolódva? (Ha rendszeresen olvasod a cikkeim, remélem ez a rész már ismerős.)

David Bohm, a kvantumfizika egyik meghatározó alakja szerint a világ nem egy előre megrajzolt térkép, hanem egy dinamikus lehetőségtér, ahol minden információ – minden lehetséges valóság – már létezik. A tudatunk nem kreál dolgokat a semmiből, hanem kiválasztja és előhívja őket abból a mezőből, ami mindig is ott volt. Pont úgy, mint amikor beállítod a rádiót. A zene nem akkor keletkezik, amikor végre hallod, hanem csak akkor válsz képessé arra, hogy érzékeld. A befogadást értelmezhetjük ráhangolódásnak. A kérdés valójában mindig ugyanaz: mire vagy hangolva, melyik valóságmező zenéje szól benned?

Joe Dispenza agy- és idegtudományi kutatásai szerint az agy és a szív koherens állapota – amikor a gondolataid és az érzelmeid összhangban vannak – nemcsak a testet hangolja újra, hanem kaput nyit a kvantumtér felé is. Ebben az állapotban nemcsak elméletben vágysz valamire, hanem teljes rendszereddel készen állsz rá. Itt válik különösen fontossá a tudattalan: ha mélyen belül ott munkál egy program, hogy „nem vagyok rá méltó”, „nem biztonságos, ha jó történik velem”, akkor a tudatod ezt a valóságot látja, ebből kiindulva tapasztalod az életed.

A kvantummező nem mérlegel. A rezonancia törvénye szerint azt vonzod be, amivel azonos hullámhosszon vagy. Ez nem azt jelenti, hogy „büntet az univerzum”, ha rossz kedved van, hanem azt, hogy az energiád, rezgéseid szabják meg, mit vagy képes észlelni a lehetőségek közül. A befogadás tehát egy aktív, tudatos rezgésváltás, aminek köszönhetően egy másik valósághoz, másik mezőhöz kapcsolódsz.

Hogyan hat a befogadás a varázslatra, a mágiára?

A mágia nem trükk, csoda vagy hókuszpókusz. Szándékos kapcsolatfelvétel a valóság mélyebb, energetikai, információs rétegeivel. Ha szoktál például gyertyákkal dolgozni – vagy akár csak vizualizálsz, meditálsz, célokat tűzöl ki –, biztos ismerős az érzés: megcsináltad a szertartást, elültetted a szándékot, a szöveged is pontos volt… és mégsem történt semmi. Ilyenkor jön a jól ismert két gondolat: „Biztos rosszul csináltam.” vagy „Nem működik.” Pedig van egy harmadik lehetőség is: nem tudtad befogadni.

Olyan ez, mintha kiküldenél egy meghívót az Univerzumnak, majd zárva hagynád az ajtót. Ő ott áll. Kopog. De te belül ülsz, és azon agyalsz: „Biztos rossz címre ment.” A szertartás megtörtént, de a belső rendszered még mindig azon a frekvencián működik, ahol az „úgysem fog sikerülni” vagy a „nekem ez nem jár” gondolatok dominálnak. És ezzel – energetikai és információs szinten – tulajdonképpen visszavonod, amit az előbb még mertél kérni.

A befogadás a mágia motorja

Sokan azt hiszik, hogy a mágia célja az, hogy „kikönyörögjünk” valamit az univerzumtól. De ez nem igaz. A mágia lényege az, hogy összehangolódjon benned a szándék, az energia és a befogadás. Amikor rituálét végzel, gyertyát gyújtasz, szándékot írsz, egy szimbolikus és energetikai csatornát nyitsz. Azonban ugye világos, hogy a mágiát 0-24- ben működteted, hiszen ez a teremtés egy formája. Amikor gyertyákat használsz, az csak egy szelet. Tehát ha nem figyelsz önmagadra, a működésedre a nap többi részében, simán felülírod a technikával, szertartással, meditációval, vizualizációval kért dolgokat. Hoppácska!

Nyitva kell maradnod! Nem kontrollálni, nem görcsösen ragaszkodni a részletekhez. Ha megengeded, hogy az eredmény nem úgy és nem akkor jön, ahogy eltervezted. Elfogadni, hogy az eredmény néha nem úgy és nem akkor jön, ahogy eltervezted. Hogy a valóság intelligensebb nálad és lehet, hogy nem azt kapod, amit kértél, hanem valami sokkal pontosabbat. Valamit, ami valóban a javadat szolgálja.

A Sorsfordító Varázslatok Tanfolyam egyik legfontosabb üzenete éppen ez:a mágia nem valami titokzatos, kiválasztottaknak fenntartott képesség, hanem egy tanulható, tudatos teremtési folyamat. A tanfolyamon nem csak azt sajátítod el, hogy mikor milyen eszközt használj, vagy hogyan időzíts jól, hogyan hozz létre magadban egy olyan belső teret, amely valóban képes fogadni azt, amit kérsz. Mert ha ez a tér nincs meg, akkor a legpontosabb szertartás is csak látvány marad. A mágia működése nem az Univerzum oldalán akad el, hanem nálad, ahogy láthatod az előzőekből. Naná, hogy erre is van megoldás a szertartásokon és technikákon át. 😉

A befogadás gyakorlata

A befogadásról könnyű beszélni, ám a valódi kihívás ott kezdődik, amikor szembejön a valóság. Valaki megdicsér, és te zavarodban inkább visszautasítod. Váratlan lehetőséget kapsz, ami elől inkább elmenekülsz és kifogásokat gyártasz. Beérkezik egy rég várt pénzösszeg és máris aggódsz, hogy el fog menni. Ez a régi működésed, ami még nem tanulta meg, hogyan kezeld az újat.

A befogadás gyakorlás kérdése. Mint a biciklizés vagy a medencében úszás, elméletben nem lehet megtanulni, csak csinálva. Az alábbiakban hozok néhány egyszerű, mégis mély gyakorlatot. Nem kell mindet csinálnod. Válassz egyet. Aztán egy másikat. És figyeld meg, mi történik.

1. Figyeld meg, mikor zársz be reflexből

Dicséret… Reakció „Á, semmiség.” Ajándék? Reakció „Nem kellett volna!” Meghívás… Reakció „Jaj, nincs időm…”Automatikus elhárítási manőverek, amiket észre sem veszel. Sép csendben újra és újra lecsukják azt a bizonyos belső ajtót. Legközelebb csak állj meg egy pillanatra, és mondj annyit: „Köszönöm.” Aztán maradj csöndben. Igen, akkor is, ha kínos, majd megszokod és ez lesz az új automatizmusod, ami már jó hatással van rád.

2. Kezdj befogadás-naplót vezetni

Nem kell regényt írni, csak naponta három apróságot: mit fogadtál el aznap? Lehet egy kedves szó, egy tipp, egy segítség, egy meghallgatás, egy ajándék. A lényeg nem a mennyiség, hanem az észlelés, a figyelem, a tudatosítás. Ezzel szó szerint edzed az „energetikai izmaidat”. Jobban tonizál, mint a planking, és nem kell közben izzadni. 😂 Igen, ez olyasmi, mint a hálanapló. Használd!

3. Használj megerősítéseket

Például: „Megengedem, hogy jó dolgok történjenek velem.” Nem elég elmotyogni. Figyeld meg, mit vált ki belőled. Ha furán feszül a gyomrod, az nem baj. Az csak azt jelenti: van még hová nyílni. Saját mondatokat kreálj, mert ezek működnek a legjobban. Egyszerre max. 5-öt használj, legalább egy hónapig.

4. Vizualizációs gyakorlat – már itt van

Hunyd le a szemed. Képzeld el, hogy már megérkezett, amire vágysz. Nem a hogyanra vagyunk kíváncsiak. Csak arra, hogy mit érzel, mi történik benned, amikor a célod megvalósul. Ha öröm, szuper. Ha feszültség, akkor ott a blokk. Ez nem baj, ez információ. Minél többször vizualizálsz, annál könnyebben fog átalakulni az esetleges negatív érzés.

5. Csinálj konkrétan helyet a jónak

Szó szerint. Egy üres fiók. Egy új mappa a laptopodon pl. beérkező csodák néven. Egy szabad időpont a naptáradban. Egy előkészített boríték, amire ez van írva: váratlan pénz. Ez nem babona. Ez üzenet. A rendszerednek. A kvantumtérnek. Saját magadnak.

+1. Válassz talizmánt

Válassz egy tárgyat, ami számodra a nyitottság szimbóluma: egy virág, egy apró kavics, egy ásvány karkötő egy gyertya, vagy csak a tenyered, amit felfelé fordítasz. Ne legyen bonyolult. A lényeg: amikor ránézel vagy megérinted, jusson eszedbe, hogy nyitott vagy a jóra. Jöhet az új. Készen állsz. Képes vagy a befogadásra. Ez a talizmán nem varázseszköz. Hanem egy tudatosító jel. Egy mágikus kis villanás a nap közepén, ami finoman emlékeztet: „Nem kell semmit irányítanom. Csak engednem.”

Összeállt?

Újra: a befogadás nem cél, hanem gyakorlat. Mint a reggeli kávé. Ha kihagyod, lehet, hogy nem omlik össze a világ… de nagyon más lesz tőle a napod. A befogadás egy döntés, egy napi választás, egy szelíd újrarendeződés. Nem kell tökéletesnek lenned hozzá. Válassz ki egy gyakorlatot, és kezd el ma. Ne holnap. Ne újholdkor. Ma! A lehetőség már ott toporog az ajtód előtt, csak rajtad múlik, mikor engeded be.

Szeretettel:
Szuromi Éva

Ez is érdekelhet:

A befogadás akadályai és (nem) titkos gyakorlata